~Chapter 11

Mikor reggel felébredtem,még mindig nem voltam túl jól,ezért még az ágyban maradtam.Mivel tudtam,hogy Angie tegnap már itt aludt nálunk,így vártam,hogy hátha valaki bekopog,hogy kérhessek egy forró teát,és valami gyógyszert,mert a fejem még mindig nagyon sajgott,és a torkom iszonyatosan fájt.Apának nem akartam kiabálni,mert nem akartam,hogy tudja hogy nem vagyok jól mert ő mindig is nagyon aggódott értem.Így vártam még,de még mindig senki nem jelentkezett.
Mivel semmi erőm sem volt,hogy felkeljek,így még feküdtem tovább az ágyban.Majd mikor meghallottam Angie hangját,tudtam,hogy kint van a folyosón és abban bíztam,hogy hátha bejön. 
Így is tett,eltelt még pár perc,majd halk kopogást hallottam,és mondtam,hogy jöjjön be.Angie volt az.

~Jó reggelt Vilu,hogy vagy? 
~Szia Angie,csukd be az ajtót,és ülj le az ágyra. -mondtam neki suttogva,mert alig tudtam megszólalni,szerintem még lázas is voltam. 
~Vilu megijesztessz mi a baj? -nézett rám aggódóan,majd leült az ágyam szélére.
~Nem vagyok jól Angie,szörnyen fáj a fejem és a torkom,és nincs erőm,hoznál nekem egy forró teát és valami gyógyszert? De kérlek apának ne szólj hogy nem vagyok jól. -mondtam,majd lehajtottam a fejem a párnámra,és beledörgölőztem. 
~Persze hozok,de ha később sem leszel jól,nem ártana ha szólnánk az édesapádnak. 
~Jólvan jólvan. -mondtam neki unott arccal,mert nem akartam,hogy apa egész nap a szobámban legyen.

Angie lement a földszinte,hogy megcsinálja nekem a teát,és hozzon gyógyszert,de mire visszajött már elaludtam.Észre sem vettem,hogy bejött az ajtón és leült az ágyam szélére.Hagyott aludni,majd rá két órára magamtól felébredtem,és ott volt az ágyam mellett a tea,a gyógyszer,és a párnámon egy cetli,amit Angie hagyott itt.Ami rá volt írva:

"El kellett mennem Vilu,mielőtt elkezdek dolgozni a stúdióba,el kell előtte intéznem egy pár dolgot,nem akartalak felkelteni,mert láttam milyen jól alszol a tea az ágy mellett van a gyógyszerrel,édesapád este jön,üzleti úton van.Pihenj sokat aggódom érted,sietek,és utána itt leszek veled. Puszi,Angie." 

Mikor elolvastam a cetlit,megpróbáltam felülni az ágyra,majd a teáért nyúltam és a gyógyszerért,majd bevettem.Megkerestem a telefonomat,és bekapcsoltam.Leon sokszor keresett,így nem tudtam eldönteni,felhívjam-e vagy inkább ne,de aztán eldöntöttem,és elkezdtem tárcsázni Leont.Kis időre rá felvette a telefont.

~Szia Violetta,kerestelek,de ki voltál kapcsolva. 
~Szia,igen,mert aludtam. -mondtam "félhalott" hangon,és be is voltam rekedve.
~Szerelmem minden okés? 
~Nem,nem vagyok jól Leon beteg vagyok. -mondtam neki halkan,hisz alig tudtam megszólalni. 
~De mi.. mi a baj? -kérdezte aggódóan.
~Fáj a fejem és a torkom,és még ma nem keltem fel az ágyból. ugye délután átjössz? -kérdeztem remegő hangon.
~Persze,átmegyek,addig is kérlek pihenj szerelmem.Mennem kell órára,de amint végeztem felhívlak és találkozunk. Szeretlek. 
~Rendben,várlak,én is szeretlek Csao Leon. 
~Szia.

Letettem a telefont,majd megpróbáltam felkelni az ágyból,és kimentem a fürfőszobába.Eddig a szoba és a fürdő között fél perc volt a táv,ami most öt percbe tellett.Mikor odaértem,megmostam hideg vízzel az arcom,majd megtöröltem,visszamentem a szobába,és bemásztam az ágyamba.Az oldalamra fordultam,majd kis idő elteltével el is aludtam.Észre sem vettem mikor apa belépett a szobámba,de utána felébredtem rá.Nagyon meg voltam lepődve,mert Angie azt mondta,apa csak este jön,mert üzleti úton van.Felültem az ágyamra,és apa odaült az ágynak a szélére.



Sziasztok,remélem tetszik a rész,és bocsi amiért most rövid részt hoztam!
Jó olvasást! :)
*Martina*