~Chapter 18

Odamentem az ablakhoz,és elhúztam a függönyt,így besütött a nap a szobámba,majd vetettem egy grimaszt,és lementem a konyhába,ahol apa ült és rakta össze a papírjait.Nem szóltam semmit,csak köszöntem,és leültem a székre.

-Minden rendben kicsim? -kérdezte apa szomorúan.

-Persze,minden. -mondtam,és megint nagyon rosszul éreztem magam.

-Mindjárt hozom a reggelit. 

-Apa nem kérek,most nem vagyok éhes.Angie hol van? 

-Enned kell valamit.Angie fent van az irodámba segített összeszedni a papírt.Szóljak neki? 

-Igen,kérlek szükségem van most rá. 

Apa felment az irodába,én pedig odamentem a hűtőhöz,kivettem belőle az őszilevet,és öntöttem a bögrémbe,majd visszaültem a székre,és néztem ki a fejemből.Kis idő elteltével,apáék megjelentek,majd megkértem Angiet,hogy jöjjön fel velem a szobámba.

-Jól vagy? Aggódom érted Violetta,ne legyél ilyen szomorú.

-Angie,hogy ne lennék szomorú? Annyira hiányzik Leon,de nem akarom látni,nem tudom miért tette ezt velem,mikor én szeretem őt,és annyira fontos. 

-Jajj kicsim,még gyerekek vagytok,lesz még annyi időd eldönteni hogy kit válassz a szíved királyának.

-Ez nem ilyen könnyű,ha van egy ember,akit szeretsz. -néztem szomorúan,majd lehajtottam a fejem.

-Beszéljek vele? 

-Megtennéd? De mit mondanál neki? 

-Nem tudom,talán rákérdezek mit érez a másik lány iránt.

-Rendben köszönöm Angie,annyira szeretlek. -öleltem át. 

-Szeretlek,na pihenj egyet még aztán elviszlek valahova.

-Hova Angie?
-Meglepetés.-kacsintott.

Kiment a szobámból én pedig visszafeküdtem az ágyba és magamra húztam a takaróm.

*German szemszöge*

-Minden rendben a lányommal? -kérdeztem kíváncsian.

-Persze,csak szerelmes.-mosolygott szép mosolyával Angie.

-Sajnos.-feleltem ingerülten.

-German..már lassan felnőtt és sok ilyenen fog átmenni.

-Tudom.Köszönöm hogy vagy nekem.

Nagyon szeretem Angiet ő mindig megnyugtat és olyan jól kezeli a dolgokat,nem is tudom mi lenne velem nélküle.Remek nagynénije a lányomnak,és kitűnő társ számomra.Hiányzik a volt feleségem is,de már nem úgy,túl kellett tennem magam rajta és lehet hogy nem szép dolog hogy most a testvérét veszem feleségül,de ilyen a szerelem,a szívnek nem lehet parancsolni.

*Vilu szemszöge* 

Aludni nem bírtam,és már feküdni sem volt jó,így felkeltem és odaültem az asztalomhoz,majd elkezdtem írni egy dalt.Még csak pár sor van belőle és nem is tudok most annyira koncentrálni.Gondolkodásomat az törte meg,hogy csörgött a telefonom.Ki más is lehetett volna,mint Leon.Ideges lettem,majd hagytam hogy csörögjön.Hagyott egy üzenetet,ami ez volt:

"Szia Violetta,hiányzol szeretném megmagyarázni ezt az egészet,Lara és köztem nincs semmi,csak téged szeretlek kérlek vedd fel a telefont vagy hívj vissza puszi Leon."

Mikor végighallgattam csak azt éreztem,hogy hiányzik Leon de mérges is voltam amiért tudtam hogy hazudik,csak hiszek már a saját szememnek.Nagyon megbántott és nem értem miért mond nekem ilyeneket ha azt a másikat szereti.Rábíztam a dolgot Angie-re,bízok benne hogy Leon nem fog neki hazudni,és megtudom,hogy miért csinálta ezt velem.Nem gondolkodtam tovább,kimentem a fürdőszobába és megengedtem a vizet,amíg levettem magamról az alvós ruhám,és hoztam azt,amit felveszek.Mikor tele lett a kád,belefeküdtem és elmerültem a forró vízbe és a habokba.Egy kicsit rosszul éreztem magam,és észre sem vettem,hogy elaludtam.Hirtelen sötét volt minden és nem éreztem semmit,de nem tudtam kinyitni a szemem.Jó is és rossz érzés is volt.Mikor észhez tértem akkor nem tudtam hol vagyok csak két magas embert láttam magam mellett.

-Apa hol vagyok?

-Kórházi hordágyon a szobádban és hamarosan a korházban.-láttam tisztán,hogy apa arca könnyes és Angie próbálja nyugtatni.

-Mi történt?-nyögtem ki.

-Elaludtál a víz alatt,megfulladtál,és most estél át egy újraélesztésen,és egy hétig lélegeztetőgépen leszel, rengeteg vizet nyeltél.

Nem tudtam válaszolni,mert rámrakták az oxigén maszkot,és nagyon rosszul éreztem magam.Annyit tudtam kicsikarni magamból,hogy két nagy könnycsepp folyt végig le az arcomon a nyakamig.Pár pillanat után lehunytam a szemem és hamar elaludtam.Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, akkor még mindig rajtam volt az oxigénmaszk,így csak sóhajtani tudtam.Oldalra pillantottam,és nagyon meglepődtem mikor az ágy mellett lévő székben Leon lehajtott fejjel aludt.

Hogy került ide? Honnan tudta,hogy itt vagyok? Miért van itt? Gondolkodásomat az törte meg,hogy Leon megfogta a kezem.

-Violetta,hát felkeltél végre.Jól vagy?

Levettem a maszkot és válaszoltam.

-Miért jöttél ide? És honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Édesapád hívott fel.
-Valahogy sejtettem.
-Miért vagy velem ilyen Violetta? -nézett rám szomorú szemekkel.
-Mert azt mondtad hogy szeretsz,de mégis Laraval vagy. -gördült egy könnycsepp az arcomra.
-Ez nem igaz,én nem vagyok vele Violetta.Kimentem a pályára,hogy elvegyem tőle a motort és tegyek pár kört.Ő mikor meglátott téged,direkt a nyakamba ugrott és erőszakból megcsókolt,hogy te lásd,és mi szétmenjünk.Az igazat mondom neked,sosem csapnálak be.
Annyira megsajnáltam,és mi van ha igazat mond? Laraból kinézem,hogy ezt teszi,csak azért mert bele van zúgva Leonba.
-Tényleg így lenne?
-Persze szerelmem,csak téged szeretlek.
-Ne haragudj,annyira hülye voltam,elöntött a féltékenység.
-Megértelek,és megígérem abbahagyom a motorozást,csak bocsáss meg.
-Nem kell abbahagynod Leon,csak arra kérlek,hogy most egy kicsit függeszd fel.
-Érted bármit megtennék,és ezt megbeszéltük.Szeretlek és nagyon hiányoztál.
-Én is szeretlek és te is nagyon hiányoztál. -próbáltam megölelni.
Visszafeküdtem az ágyba,és lehunytam a szemem,és aludtam.Leon végig ott volt mellettem.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,és mostantól teszek minden részbe képet is hogy kicsit javítsak rajta.Írjatok véleményeket,és az alapján folytatom a blogot! Jó olvasást! :)

*Martina Stoessel* xx.