~Chapter 19

Mikor újra felébredtem,Leon még mindig ott ült mellettem,és ennek nagyon örültem.Felültem,és magamhoz húztam,majd adtam neki egy puszit,és megfogtam a kezét.
-Leon kérlek vigyél haza.Nem akarok itt lenni,szeretnék hazamenni. -néztem rá könyörgő szemmel.
-Ezt nem tehetem szerelmem,én nem.De apukád igen,ő hazavihet,persze csak saját felelősségre.
-Kérlek hívd fel apát,és mondd meg neki,hogy jöjjön be,mert beszélni akarok vele.
-Rendben szerelmem.
Leon felállt,kiment a szobából,és felhívta apát.

*Leon szemszöge*

-Jónapot German,azért hívom,mert Violetta felébredt,és szeretne magával beszélni.Be tudna jönni hozzá?
-Szia Leon,természetesen,máris indulok. -azzal kinyomta a telefont,én pedig visszamentem a szobába.
Nagyon szerettem volna hazavinni Violettát,láttam mennyire szeretné,és abban bízom,hogy az apja beleegyezik.Már a stúdióba is jönnie kellene,mert ki akarják rúgni,amiért sosem jár be,és emiatt is aggódom,de ezt jobb ha Violetta nem tudja.

*Vilu szemszöge*

-Na mit mondott apa? -néztem rá kíváncsian.
-Máris indul,szerintem hamarosan itt lesz. -fogta meg a kezem erősen.
-Köszönöm,hogy ilyen törődő vagy velem Leon,nagyon szeretlek. -húztam magamhoz.
-Ez természetes,és én is nagyon szeretlek. -mondta ki,majd ajkunk egybeforrt,és egy hosszú csók után fellélegeztünk.
Beszélgettünk,mire apa jelent meg a szoba ajtajában,és szólítottam,hogy üljön le mellém.
-Minden rendben kicsim?
-Persze,és jól is vagyok.Szeretném ha hazavinnél,szeretnék végre a saját ágyamban feküdni,és otthon fellélegezni.Ugye megteszed ezt értem?
-Hát nem biztos hogy jó ötlet,de megkérdezem az orvost mit tehetek. -ölelt át apa.
-Köszönöm apa.
Apa kiment,és tovább beszélgettem Leonnal.
-Leon mi a baj? -kérdeztem aggódóan,láttam a szemében hogy baj van.
-Nem tudom,hogy mondjam el Violetta,de nem bírom magamban tartani.
-Kérlek mondd már,nagyon megijesztesz.
-A stúdióról van szó. -hagyta félbe mondatát.
-Mi van a stúdióval Leon?? -kezdtem idegessé válni.
-Pabloval beszélgettem,és Antonio azt mondta,hogyha továbbra sem jársz be,kénytelen arra a döntésre jutni,hogy el kell menned a stúdióból. -gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Hogy mi?? Nem ez nem lehet,azonnal hazamegyek,és mostantól mindig a stúdióban leszek.
-Rendben.Muszáj lesz Violetta,mert veled akarok lenni,és nem akarom,hogy eltanácsoljanak.
-Én sem szeretném,és amit hazamentem,beszélek Antonioval.
-Rendben. -ölelt át.

*German szemszöge*

-Doktor úr! -kiáltottam a viharzó doktor úr után.
-Parancsoljon Castillo,mi történt?
-Haza kell vinnem a lányomat,már jobban van,és szükségünk van rá otthon.Haza vihetem?
-Hát,ez nem túl jó ötlet,Castillo kisasszony nemrég került be,és nem tenne neki jót,de ez az ön döntése!Ha nagyon haza akarja vinni,akkor odaadom a papírokat amiket ki kell töltenie,és utána mehetnek.
-Nagyon szépen köszönöm,és hazaviszem.
-Rendben,akkor fél óra múlva itt találkozunk a recepción,és kitölti a papírokat és mehetnek.
-Köszönöm szépen. -lélegeztem fel.
Vettem egy sóhajtást,majd elindultam a kislányom szobájába.Nem örültem neki,hogy haza kell vinnem,persze nem azért mert nem akarom látni vagy ilyenek,csak nagyon aggódom érte,az orvos is mondta,hogy egy ilyen dolog után pihennie kell.Visszamentem a szobába és megálltam az ajtóban,majd néztem a szerelmes párra.

*Vilu szemszöge*

-Apa.Mit mondott az orvos?
-Azt,hogy pihenned kellene.
-Akkor most..ezekszerint..nem viszel haza? -néztem szomorúan.
-Fél óra múlva a recepción aláírom a papírokat,és mehetünk.
-Szuper. -álltam föl apához és megöleltem.
Apa muszáj hazamennem,és van egy rossz hírem is.
-Ne ijesztgess mi a baj?
-Leon mondta,hogy beszélt Pabloval a tanárommal,és Antonioval az igazgatóval,és ha továbbra sem járok be,eltanácsolnak.Apa nem akarom,hogy kirúgjanak,én nagyon szeretem a stúdiót.
-Holnaptól a stúdióban leszel,és nem hiányzol többet. -láttam apa arcán a megkönnyebbülést.
-Pontosan. -öleltem át mosolyogva.
-Leon neked is pihenned kellene,egész nap a lányom mellett voltál. -nézett apa Leonra csillogó szemmel.
-Nem érdekes,nem vagyok fáradt,a lényeg hogy Violetta velem van.
-Fiatalok..fiatalok.. -nevetett fel apa,mire mindhárman nevetni kezdtünk.

Letelt a fél óra,és apáékkal már a recepción álltunk,várva a papírokat.Mikor az orvos odaért,örömmel látta,hogy jobban vagyok.Apa kitöltötte a papírokat,és elindultunk haza.Útközben megálltunk egy shake-re,és továbbmentünk.Eszembe jutott Angie.Hol van Angie?

-Apa.Angie hol van?
-Otthon van,most főz.Tudtam,hogy azért hívsz be,hogy hazajöhess,így mondtam neki,hogy egy kiadós ebéddel készüljön,és ő most a konyhában sürög forog.
-De apa..-kuncogtam fel.
-Nagyon örül,hogy hazajössz,ennyi kijár mindenkinek. Leon te ma nálunk alszol? -nézett hátra apa Leonra.
-Öhm..uram,csak ha megengedi.
-Természetesen,de csak ha a lányom is ezt szeretné.
-Apa te most viccelsz? Jóhogy szeretném! -kuncogtam.
-Ja és Leon! -szólt rá apa.
-Igen? -kíváncsiskodott Leon.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a múltkoriért!Hinnem kellett volna neked,és bíznom a lányom iránt érzett szerelmedben! Ugye túllépünk ezen? -vonta fel a szemöldökét apa.
-Persze,fátylat rá.-fogtak kezet,mire én felkuncogtam.
-Szeretlek titeket. -öleltem át őket.
-Mi is téged. -mondta büszkén apa.
Mikor végeztünk mindennel,apa belépett az ajtón,míg én Leonnal megálltam.


Sziasztok,bocsi hogy nem tudtam a részbe képet hozni,de valamiért nem engedte,hogy feltöltsem :/
Legközelebb ha hozok részt,mindenképp felteszek rá egy képet,vagy pedig majd valamelyik nap szerkesztem és belerakom! Jó olvasást! *Martina* xx