Nagyon hiányzott az anyukám,és erről akartam Leon-nal beszélni,mert tudtam hogy neki bármit elmondhatok,és benne megbízhatok.Bámikor bármiről beszélhetek vele,és mellette valahogy mindig megnyugszom,
akármilyen rossz is a kedvem.
Szép lassan odabújtam Leon-hoz,és lehunytam a szemem.
-Leon!
-Mond szerelmem.Mi bánt?-simította meg az arcom.
-Anyunak szerinted jó odafönt? Szerinted hiányzok neki?
-Violetta.Persze,hogy hiányzol neki!Hidd el,Ő fentről mindig figyel téged,és én abban is biztos vagyok hogy nagyon büszke rád,hisz csodálatos lány vagy,ha itt lenne most biztosan szorosan átölelne.
-Aranyos vagy hogy ezt mondod.Nekem is nagyon hiányzik,és bárcsak itt lehetne.
Tudod,sosem kérnék mást,csak lássam őt újra...-mondtam ki,miközben egy nagy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Csss.Nyugodj meg Vilu.-húzott magához Leon,és szorosan átölelt.
Nem szóltam semmit,csak halkan magamban elkezdtem sírni,szörnyen éreztem magam,de utána hamar megnyugodtam,nem akartam hogy Leon lenézzen,bár jól tudom sosem tenne ilyet.
-Ne haragudj kérlek.-töröltem le a szemem.
-Szerelmem semmi baj,érthető a reakciód.Gyere menjünk be,mert megfázol,fölmegyünk és hozzámbújva pihenhetsz.
-Ez jól hangzik. -mosolyodtam el.
Beléptünk a lakásba,majd apa megkért minket,hogy vacsorázzunk meg,így is tettünk,majd mikor végeztünk felmentünk a szobámba.
Még beszélgettünk Leon-nal,és gondoltam rákérdezek a motorozásra.
-Leon.Mióta motorozol?
-Nem túl régóta,pár hónapja de miért kérdezed ezt? -vonta fel a szemöldökét.
-Nem hiányzik?-váltam kicsit szomorúvá,hisz nem tilthatom el a motorozástól,mikor jól tudom,hogy szereti.
-Őszintén? Hiányzik,de te mindennél fontosabb vagy nekem!
-Ne haragudj amiért azt kértem hogy függeszd fel. -váltam szomorúvá.
-Érted bármit megtennék!És tudd hogy te vagy nekem az egyetlen,akit szeretek,Lara-ból elegem van és kiállhatatlan,de sajnos nem tudom elintézni hogy ne ő legyen a motorszerelő.De nem érzek iránta semmit,mert téged szeretlek Vilu kérlek hidd el.
-Elhiszem és ostoba voltam,csak annyira elöntött a féltékenység.
-A helyedben én se tettem volna másképp.-húzott magához.
-Szeretlek Leon.
-Én is nagyon szeretlek! -csókolt meg,amitől még mindig kirázott a hideg.
-Aludnod kellene,mert reggel már te is jössz a stúdióba.És ha odaérünk Pabloval is beszéled kell.
-Tudom,tudom.Kicsit félek. -sóhajtottam fel.
-Ne félj nem lesz semmi baj,ha ki akarna rúgni már megtette volna.
-Igen ez igaz.De behozom a lemaradásom. -néztem fel Leon-ra,és egy puszit nyomtam puha ajkára.
Ezután már nem szólaltam meg,álomra hunytam a szemem.
Reggel majdnem elkésve ébredtünk fel,így gyorsan összepakoltunk és lementünk apa dolgozószobájába elköszönni tőle.
-Apa sietünk,mert ígyis késve ébredtünk sietek.
-Mi lesz a reggelivel? -vonta fel a szemöldökét.
-Arra nincs már idő,csomagoltam reggelit és most már indulunk.Szia apa.-nyomtam puszit az arcára.
-Viszlát uram.
-Sziasztok. -mondta apa miközben félvigyor volt az arcán.
Elindultunk,és útközben Leon megfogta a kezem aminek nagyon örültem.Nagyon szeretem őt,és remélem sosem fogom elveszíteni.
Mikor odaértünk,Leon elment táncórára,míg én bementem Pablo irodájába.A tenyerem izzadt és ideges voltam,hogy mennyire le fog szidni.
Halkan bekopogtam,majd Pablo arra kért fáradjak be.
-Szia Violetta!Jobban vagy?
-Jó..jónapot.Igen,köszönöm rendbe jöttem.Sajnálom a sok hiányzásomat,ígérem mindent bepótolok,és nem fordul elő mégegyszer.
-Violetta én csak arra kérlek,hogy a stúdiót vedd komolyan.Énekes és táncosnőt faragunk itt mindenkiből,de ehhez nem csak mi kellünk.Ezért tenni kell nagyon sokat,hiány nélkül.Ha igazi sztár akarsz lenni,azért nagyon sokat kell dolgozni,és ha valaki nem veszi komolyan,akkor annak vége.
Minden órára járj be,ne hagyd ki semmi más miatt.Persze ha beteg vagy,érthető ha otthon maradsz,de ha jól pihened ki magad,egy két nap és rendbe jössz.Tudom,most súlyosabb volt az eset,ezért nem függesztettelek fel!De más magyarázatot nem fogadok el,sem most,sem később.
Megbeszéltük?Most pedig menj órára.-mosolygott.
-Köszönöm,és ígérem így lesz.
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam.Az arcom vörös volt,de már kezdtem megnyugodni.Azt hiszem Pablo-nak igaza van,és megtehette volna hogy kirúg,de nem tette.Hálás vagyok érte.
Beléptem a terembe,ahol már tartott az óra.Gregorio-val van tánc óránk.
-Jónapot,bocsánat a késésért!
-Szia..miért késtél? -forgatta a szemeit a szokásosan "elviselhetetlen" tánctanár.
-Pablo irodájában voltam!
-Jólvan,jólvan,akkor most állj be a többiekhez,és folytatjuk az órát,gyerünk!
-Igenis. -vágtam egy grimaszt.
Fran és Cami szinte egyszerre bombáztak a kérdésekkel pedig még csak alig léptem be az ajtón.
-Violetta hol voltál? Jobban vagy? Mi volt veled? -nyögték ki suttogva,szinte egyszerre.
-Csajok,óra után mesélek.
-Mi van Leon-nal? Olyan boldognak látszik..csak nem?? -nevettek.
-De. -pirultam el,és kuncogtam egyet.
-Nagyon örülünk,és sokáig és jajj annyira édesek vagytok.-ujjongtak.
-Nyugi lányok.-nevettem fel.
Gregorio ránk szólt,így csendben maradtunk,és folytattuk az órát.
Nehéz táncot vettünk,és a "nagyképű" tánctanárnak szinte semmi sem tetszett,és így már senkinek nem volt kedve az egészhez.Mikor vége lett az órának Gregorio váratott minket.
-Ez katasztrófa volt ez az óra.Nem figyeltek,nevetgéltek,és nem úgy csináljátok,ahogy kellene!Szedjétek össze magatokat és amit tanítok véssétek az eszetekbe!Most már lehet menni.-forgatta az ujját.
Senki nem mukkant meg,mindenki fújtatva lépett ki a teremből.Odamentem Leon-hoz és szorosan átöleltem,majd a csajok is odajöttek.
Sziasztok!Meghoztam a részt.Ne haragudjatok hogy megint nem hoztam képet,de telefonról sajnos nem engedi feltölteni.Írjatok véleményt,és jó olvasást!! :)
*Martina*xx
