-Semmi komoly,tudjátok beteg voltam,és nem tudtam jönni,de most már mindig itt leszek. -öleltük át egymást.
-Reméljük is,Ludmilla már nagyon kicsinált minket ez idő alatt,ráadásul annyi bajt csinált,mindig minket büntettek meg miatta. -néztek Ludmillára haragos tekintettel.
Ludmilla kecses járásával odafáradt hozzánk,és kb. 5 éves kislány hangon elkezdett nyávogni.
-Na de lányok,tudjátok hogy nem direkt csináltam,ne haragudjatok már,én csak meg akartam mutatni,hogy igenis egy sztár vagyok és ezt nem vehetitek el ti sem.-förmedt fel.
Na és te? hol voltál eddig? -nevetett fel gúnyosan,mire Leon rászólt.
-Menj innen és őt hagyd békén mert velem gyűlik meg a bajod. -kiabált rá.
Ludmilla szokásos módon csak nevetett,majd csettintett a kezével,és "Ludmilla lelép"-el,megfordult,és Naty-t maga után rántva távozott.
-Milyen kiállhatatlan ez a Ludmilla.-nyögték ki a lányok.
-Hát ő ilyen.El kell viselni. -válaszoltam.-Miért véded? -förmedt rám Fran.
-Igen,miért véded? -utánozta Cami.
-Lányok,én nem védem,csak egyszerűen tudom,hogy sohasem változik meg az ilyen.
-Igen,igen igazad van.Ő mindig is ilyen volt.Hagyjuk,mert csak az agyamra megy,gyere Fran,hagyjuk az ifjú párt kettesben. -nevetett fel Cami.
-Édesek vagytok. -öleltem át őket.
Leonnal kimentünk az udvarra,és egy közeli padhoz leültünk.
Beszélgettünk,majd Leon közel hajolt,és megcsókolt.Imádom a puha ls forró ajkait,egyszerűen varázslatos.Belemerültünk az egészbe,mikor rájöttünk,hogy órára kell mennünk.
Legszívesebben hozzábújtam volna,és a nap hátralévő részében el sem engedtem volna,imádok minden vele töltött percet.Ilyenkor a szívem is megnyugszik,és semmi rossz dologra nem tudok gondolni,csak mosolyogni.Akármilyen rossz is a kedvem,ha Leon velem van,egyetlen percem sem szomorú.Nem tudom hogyan tudja ezt elérni,de ő az egyetlen aki képes rá.Aki szépeket mond nekem,és úgy bánik velem,mintha királynő lennék.Sosem voltam ennél boldogabb,talán ezért is félek,hogy valaki egyszer elveszi tőlem.
Most gondoljunk csak bele.Leon egy helyes,jóképű pasi,aki kedves,édes és egyszerűen imádni való.Minden lány odavan érte,szóval jogosan van félni valóm.Sokszor eltöprengek ezen.Elbambultam,és mikor észhez tértem,Leon aggódó arca jelent meg előttem.
-Vilu jól vagy? mi a baj? -kérdezte olyan gyorsan,hogy majdnem félrenyelt.
-Jól persze,csak elbambultam.-mosolyogtam.
-Szabad tudnom,min? -kíváncsiskodott.
-Rajtad.-simogattam meg az arcát.
-Rajtam?? -vágott olyan meglepődött arcot,hogy szinte megijedtem.
-Igen,rajtad.Leon.Te túl jó pasi vagy.Kedves,helyes,édes,és cuki.Félek hogy egy napon elvesz tőlem valaki.Kinek ne kellenél? Minden lány oda van érted..-mondtam őszintén,s majdnem kibuggyant egy könnycsepp,de visszanyeltem.
-Butus vagy.Ne gondolj ilyenre,az én szívem csakis érted dobog,és akárki jöhet,senki nem vesz el tőled,mert mindennél jobban szeretlek. -nézett a szemembe,majd egy csókot lehelt az ajkamra.
-Szeretlek. -csókoltam.
-Szeretlek.-ölelt át.
Most már mennünk kell,késésben vagyunk,és Angie,az énektanár mérges lesz.
-Az én nagynéném? Nem lesz mérges. -kacsintottam,majd kézen fogva elindultunk,és rá két percre elöntött a düh,mikor megláttam,hogy Diego nagyképű arca jön felém.
-Elküldöm. -vágott egyre mérgesebb fejet Leon.
Most azonnal tűnj el innen!Nem szólok kétszer.
-Kedves fogadtatás,de nem hozzád jöttem. -mondta Diego nagyképűen,vigyorogva.
-Diego mit akarsz?? -néztem rá szúrós szemekkel.
-Jól vagy? Nincs kedved délután sétálni velem egyet?
-Nincs és most menj el kérlek.
-Ha eljössz velem délután,akkor most elmegyek.-nevetett,ami egyre jobban idegesített,de furcsa érzés töltött el,amitől nagyon megijedtem.
Leblokkoltam és nem válaszoltam semmit.
-Nem hallottad mit mondott? Nem megy veled sehova,menj el! -kiabált Leon.
-Szerelmem hagyd,gyere menjünk.-karoltam Leon-ba,majd húztam magam után,egészen a teremig.
-Ki nem állhatom ezt a szerencsétlent..-nézett szomorúan.
-Nekem se a szívem csücske.
-Ezt hogy érted?
-Úgy,hogy elegem van belőle. -öleltem át Leon-t.
-Le fog szállni rólad,mert teszek róla. -simítgatott.
-Hagyd kérlek,nem akarom,hogy miatta bajba kerülj.
-Te még véded??? -tolt el magától.
-Dehogy védem,kérlek ne csináld ezt.Utálom Diego-t és nem védem.
-Megnyugodtam. -ölelt át újra,mire szorosan hozzá bújtam.
Megpillantottam Diego két zöld szemét,amint hallgatózott az ajtó háta mögül,majd amikor azt mondtam,hogy utálom őt,akkor lehajtott fejjel eltávozott.Nem értettem,miért.Mit akar tőlem? Miért akar velem sétálni?
De hisz én nem akarok tőle semmit,engem nem érdekel ő.De mégis jóképű,ezt leszögezem.
Nem értem,miért gondolok ilyenekre,mikor én vagyok a világ legboldogabb embere.Vagy mégse?
Mi folyik itt? A gondolatoktól felállt a szőr a hátamon,és a boldogságomat szomorúság töltötte be.
Ideges lettem,és nagyon szomorú.Nem értem magamat.Talán beszélnem kellene Diego-val? Leon biztos kiakadna,és szerintem neki is menne.Leon tudta nélkül? Igen ez lesz a megoldás.Meg kell tudnom,hogy Diego miért csinálja ezt,és hogy mit akar tőlem.Talán most egy kicsit megnyugodtam,már csak azon gondolkodtam,hogy hogyan fogok beszélni Diego-val,Leon tudta nélkül.Majd kéren Fran-tól és Cami-tól segítséget.Igen ez az.Mire teljesen lenyugodtam,vége lett az órának.Eltelt a nap is.Végre.Alig vártam,hogy kitegyem a lábam a stúdió ajtaján.Gondolatok gondolatok hátán,csalódott is voltam,amiért nem találtam meg Diego-t,mert mostanra akartam beszélni vele,mivel eszembe jutott,hogy mit tegyek azért,hogy Leon ne tudja meg,hogy beszéltem Mr.Nagyképűvel.A motor pálya most pont kapóra fog jönni.
-Szerelmem! -szóltam Leon-nak,mire odajött hozzám,és átölelt.
-Igen szépségem? -húzott erősen magához.
-Szeretnék mondani valamit. -vált arcom komollyá.
-Valami baj van? -nézett nagy szemekkel.
-Nem nincs.Szeretnélek megkérni,hogy menj ki a motocross pályára motorozni.
-Tessék?? Mi a baj? Eleged van belőlem,és le akarsz rázni? Eddig utáltad ha motorozok.Violetta nem értelek.-háborodott fel.
-Leon.Hogy lenne már elegem belőled? Miért mondasz ilyet? Nem veszed észre,hogy csak azt akarom,hogy jó legyen neked? Mert tudom,hogy szeretsz motorozni.Nem akarlak gátolni,és teljes mértékben megbízom benned.Ezért szerettem volna,ha kimennél motorozni,de ha nem,hát nem. -váltam szomorúvá.
-Ne haragudj,nem akartalak megbántani. -csókolt meg.
Tényleg ezt szeretnéd?? Te nem jössz velem?
-Igen ezt,és inkább most hazamegyek.Szeretnék apával beszélgetni egy kicsit,meg Angie-vel,szükségem van rá is,és nem szeretném elhanyagolni.-böktem meg az oldalát.
-Jólvan,jólvan,akkor este felhívlak,és reggel találkozunk.
-Rendben.Na menj. -mosolyogtam,majd megcsókoltam.
Mikor elment....
Sziasztok,bocsi ha rövid a rész,és azért is bocsi,hogy sokáig nem írtam részt.Most pótolom majd,és a képeket is! Jó olvasást,és ha tetszik,jelezd kommenttel! :)
*Martina*xx
ez egyszerüen tökéletes!!!!!!! nagyon jol irsz és nagyon jok a részek!!!! :) alig várom már a fojtatást remélem hamar irsz fojtatást és imádom a blogod!!!!!! <3
VálaszTörlés