-Mehetünk?-kérdeztem tőle,miközben a táskámban kotorásztam a mobilomat.
-Igen.Most már elmondod,mi az a rossz dolog? Semmit nem aludtam emiatt.-mondta szomorúan.
-Leon.Egyre kérlek.Ne akadj ki,és érts meg.Nincs más választásom.
-Ajjajj..ez rosszul kezdődik.-állt meg,majd szorosan átölelt.
-Elutazom három hétre.Egyedül.-mondtam ki,mert már nem bírtam magamban tartani tovább.
-Micsoda??Hova és miért??-emelte fel a hangját Leon,majd eltolt magától.
-Elmesélem.Apa eltitkolt előlem egy komoly dolgot.Azt,hogy van két unokatestvérem.Tomas és Rick.Ketten élnek New York-ban.Ők tudnak rólam mindent,tartották apával a kapcsolatot is,én viszont nem tudok róluk semmit,nem ismerem őket,és épp ezért utazom New York-ba,hozzájuk,és hazahozom őket.
-Sajnálom.De miért egyedül mész?
-Mert szeretném apának is megmutatni,hogy nem vagyok kisded,akivel mindig ott kell lenni,meg tudom csinálni egyedül,és egyedül is szeretném.
-Megértelek.Sajnálom,és mikor mész?-kérdezte szomorúan.
-Holnap.
-Olyan hamar?-fordította felém döbbent tekintetét.
-Igen Leon,olyan hamar.Most azért megyek a stúdióba,hogy megbeszéljem ezt Pablo-val.
-Nem fog örülni.-ölelt át.
-Tudom.-jött belőlem ki az a sóhaj,amit már régóta tartogattam.
Folytattuk a sétát,egymás kezét átkulcsolva,s láttam a szerelmemen,hogy nagyon szomorú,amiért ilyen sok időre elutazom.Nagyon fog hiányozni,és biztos vagyok benne,hogy én is neki.Nem tudom,hogy fogom kibírni,de a kíváncsiság nem hagy nyugodni,és már csak azért is megmutatom apának,hogy tudok magamra vigyázni,még ha ő nem is bízik bennem.Leon legalább bízik bennem,és nem csinál úgy,mintha baba lennék.
Lassan megérkeztünk a stúdióhoz,majd örültem,hogy a csajok nincsenek a közelben,nem akartam fájdítani a szívüket,ezt Leonra bíztam,hogy beszéljen velük.Leon leült egy padra,míg én Pablo irodája felé vettem az irányt.Halkan bekopogtam ajtaján,majd rá nem sokra szólt,hogy fáradjak be és foglaljak helyet.
-Mi a probléma?-fürkészte a papírjait.
-Pablo.Fontos dologról szeretnék beszélni.-khm-öztem,hogy tegye le a papírjait,és a figyelmét most szentelje rám.Be is vált a dolog.Letette a papírokat,és leült a helyére.
-Értem.Akkor kezdj bele.
-Muszáj kimentenie Pablo.Holnap el kell utaznom három hétre,addig nem tudok bejönni a stúdióba.
-De már így is le vagy maradva Violetta.-sóhajtott.
-Tudom.De most még fontosabb a dolog.
-Beteg vagy?-lett hirtelen aggódó.
-Nem Pablo.
-Akkor? Mi olyan életbe vágó,hogy ki kell hagynod azt a három hetet?-nézett rám olyan értetlenül,hogy még én is elgondolkodtam.
-Kiderült,hogy van két unokatestvérem,akik New York-ban élnek.Ők mindvégig tudtak rólam,viszont nekem fogalmam sincs kik ők,apa most mondott el mindent.És oda kell utaznom három hétre,hogy végre tiszta legyen minden.
-Értem.Így már értem.Nagyon sajnálom,hogy kihagysz három hetet,sok lesz az elmaradásod,de beszélek a lányokkal,hogy küldjék neked emailen folyamatosan az anyagot,így talán könnyebb lesz.
-Nagyon köszönöm.-fújtam ki magam,hisz nem hittem,hogy ez ilyen könnyű lesz.
A terem felé vettem az irányt, majd halkan bekopogtam.Beléptem a terembe, s folytattuk az órát.Óra után elmondtam a lányoknak, hogy kimaradok három hetet.Nemöörültek, de megértettek.
Lassan eltelt a nap,fáradtan indultam haza Leon kíséretében.
-Nagyon fogsz hiányozni..-sóhajtott, majd lehajtotta a fejét.
-Te is nekem.
Sokat gondolkodtam azon,hogy fogom kibírni Leon nélkül.Ha otthon vagyok,és ő nincs velem,akkor is nagyon hiányzik.Most hogy messze leszünk egymástól,így még nehezebb lesz elviselni a hiányát.Három hét nem kevés idő.
-Apa is ezt mondta.
-Igaza van.Három hét nagyon sok lesz nélküled,mégha neked gyorsan is fog eltelni.
-Ez nem igaz. Minden pillanatban az eszemben leszel.De minden nap beszélünk telefonon,kérlek ne csináljunk úgy,mintha szétválnánk örökre.-váltam szomorúvá.
-Soha nem szeretnék tőled elválni.-szorított magához.
-Én sem.
-Szeretlek!-búgta fülembe,mint egy maci.
-Én is szeretlek.
Hazaértem....
Sziasztok,most nem lett olyan hosszú ez a rész, de remélem tetszik.Jó olvasást.
*Martina*xx
