~Chapter 7

Mikor odaértem,megálltam,és mikor hátranéztem,már láttam Leont.Odajött hozzám és szorosan átölelt,mintha sosem szeretne elengedni többet.Fura érzés volt,elpirultam.Majd kinyitottam a szemem,és a szemébe néztem.

~Minden rendben? -kérdezte,és a szeme sarkában láttam a csillogást,és a mosolyt az arcán.
~Igen minden rendben van :) Menjünk ki sétálni. -nem volt minden rendben,aggasztott az esti éttermes vacsora is,és az is,hogy ki lehetett az a nő,aki reggel odajött hozzám. 

Kimentünk sétálni,és megláttam egy ismerős arcot.Hirtelen nem tudtam ki volt az,csak akkor jöttem rá,mikor közeledett felénk,és odajött hozzánk.Majd mérgesen ránézett Leonra,és utána rám. 

~Violetta volna kedved velem sétálni egyet? -nézett rám és vetett felém egy kacsintást.
~Szállj le Violettáról,és menj el innen..-mondta neki Leon,dühösen,majd beállt elém. 
~Diego!Nem megyek veled sehová,nem is ismerlek,menj el..-mondtam neki őszintén,ami jött belőlem,majd odabújtam Leonhoz,ő pedig szorosan átölelt. :$
~Ezt még megbánod..-mondta vörösre nyúlt,dühös és mérges arccal Diego Leonnak. 
~Leon nyugodj meg nem érdekel ez az idióta,ne foglalkozz vele,gyere menjünk be. -néztem rá piros arccal,majd megfogtam a kezét,amit észre sem vettem. 

Bementünk,majd leültünk,és elkezdtünk beszélgetni.Láttam Leonon,hogy valamit nagyon szeretne mondani. 

~Violetta.Mondanom kell valamit. -mondta,és elpirult,miközben mélyen a szemembe nézett.
~Igen Leon? Hallgatlak mondd,mi a baj. -néztem mélyen a szemébe,és izgatottan vártam hogy mondja. 
~Én..nagyon kedvellek Vilu. Talán jobban is,mint kellene.Azt hiszem,szeretlek! Mindig hiányzol,amikor nem vagy velem,és legszívesebben állandóan veled lennék.Veled érzem jól magam.Veled minden szép és jó.
Veled akarok lenni Violetta.Szeretlek,és nem akarok mást,csak azt,hogy viszonozd. -mondta a szemembe,majd lehajtotta a fejét,és sóhajtott egyet. 
~Leon. Én..én ugyan így érzek.Csak azt tudom,ha hazamegyek,elkezdesz hiányozni.És mindig várom,hogy újra lássalak.Egy rossz nap után,mikor meglátlak,és megölelsz,megnyugszom.Fontos vagy nekem.Azt hiszem,én is szeretlek Leon. -mondtam neki őszintén majd lehajtottam a fejem,és elpirultam.

Egy pillanatig csendben voltunk mind a ketten,a fejem még mindig le volt hajtva,csak annyit éreztem,hogy Leon megfogja az arcom.Felemelte a fejem,a szemembe nézett,majd átölelt,és utána újra megcsókolt.
Csodálatos érzés volt,ilyet még nem éreztem,és úgy éreztem,hogy mindig Leonnal akarok lenni.Mindig.
Hogy minden percemet vele akarom tölteni.Ölelni őt,szükségem van rá.

~Leon mennem kell órára.Most fogjuk énekelni a dalt,nagyon izgulok. -mondtam neki,és megszorítottam a kezét.
~Nyugi sikerülni fog,ügyes leszel,én ott leszek,és nézlek! -mondta,majd adott egy puszit az arcomra.

Bementünk a terembe,és rá nem sokra elkezdtünk felállni a színpadra a csajokkal,és énekelni. 

Az,hogy Leon ott volt,és láttam,erőt adott,és sokkal könnyebben ment a dal,mint hittem.

Mikor végeztünk,leszálltam a színpadról,és odamentem Leonhoz,és átöleltem.

Leonnak mennie kellett,így elköszöntem tőle,majd Pablo szólt mindenkinek,hogy gyűlés,átbeszéljük a fellépéseket.Örültem neki,bár féltem,hogy Diegoval fog összerakni,azt pedig nem akartam. 

Figyelem,Figyelem! -mondta Pablo,majd a csoport összes tagja sorba megállt a színpadnál. 

Most átbeszéljük,hogy ki kivel fog színpadra lépni,már sorolom is.-mondta mosollyal az arcán.

Francesca Camilával,Ludmila Diegoval,Maxi Natyval,és Leon Violettával! Írjatok egy dalt,és próbáljatok,mert 2 hét múlva fellépés.Sok sikert mindenkinek. -mikor befejezte amit mondott,kiment a teremből.

Mindenki örült a fellépésnek,de én örültem a legjobban,mert Leonnal fogok színpadra lépni,és emiatt kimondhatatlanul boldog voltam!Odamentem a lányokhoz,és elmeséltem nekik mi történt. 

~Sziasztok csajok.-mondtam fülig érő mosollyal az arcomon. 

~Szia Vilu,mi ez a nagy mosoly? -kérdezték szintén mosolyogva. 

~Háát..Leonról van szó.:) -mondtam ki az igazságot,közben mélyen elpirultam.

~Jártok? Viluu mondd,hogy jártok :)) -mondták a csajok,majd átöleltek. 

~Nem tudom most,hogy járunk-e,de bevallottuk egymásnak az érzéseinket,és Leon már 2-szer ism megcsókolt:) -mondtam nekik vörös arccal. 

~Hűhaa Viluu :)) Gratuálunk:)) -majd átöleltek.

Bementünk a többi órára,majd mikor már minden órának vége volt,kimentem a stúdióból,és kerestem Leont.

Nem kellett sokáig keresnem,mert mikor kiértem,ő már ott volt,és boldogan közelített felém. 

~Leon el sem fogod hinni amit most mondok!:) -néztem rá mosolyogva.

~Mit? :) -kacsintott rám. 

~Pablo kiválasztotta ki kivel fog fellépni 2 hét múlva. És Te meg Én együtt lépünk fel:)) -ugrottam a nyakába,majd szorosan öleltem. 

~El sem hiszem,nagyon örülök Violetta:)) Szeretlek! -mondta,majd a szemembe nézett,és újra átölelt. 

~De most mennem kell Vilu,megyek a motorpályára,2 óra hosszáig tart.Van kedved eljönni? -kérdezte,majd könyörgő szemmel rám nézett.

~Most nem tudok Leon,de úgy volt hogy elkísérsz haza hát mégsem? Kár,de most nekem mennem kell haza,holnap elmesélem miért. -szomorú voltam amiért Leon nem kísér el,de megértettem őt. 

~Rendben Vilu,és ne haragudj amiért nem tudok most veled menni,kárpótolom,reggel 7-kor találkozunk a házatok előtt? -nézett rám csillogó szemmel. 

~Persze,okés Leon,most megyek,akkor reggel.-mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.

~Szeretlek Violetta.-nézett rám,és aztán búcsúzásképp adott 1 csókot,amitől lángba borult az arcom.♥

~Én is szeretlek Leon. -néztem rá piros arccal,és aztán elindultam.