~Chapter 9

Leültünk kint a ház előtt egy padra,majd Angie elkezdett mesélni a munkájáról.

~Felvettek egy stúdióba,énektanárként.Stúdió 69. ez a neve. Örülök,mert nincs innen messze,és az apukád nagyon szeretné,hogy ideköltözzek. -mondta Angie,majd rámnézett mosolygósan.
~Értem Angie. -néztem rá nagyon meglepődött arccal,kigubbadt szemekkel,hisz Angie azt mondta énektanárként felvették egy stúdióba,és az a stúdió az ugyan az,ahova én járok,ezekszerint ő lesz az énektanárom,aminek nagyon örültem,persze ámultam,mikor mondta.
~Violetta baj van? Miért nézel rám így?
~Az énektanárom leszel!! -mondtam neki szinte kiabálva,mosollyal az arcomon.
~Ezt hogy érted Violetta? Csak nem..? -kacsintott egyet.
~Csak de! Oda járok abba a stúdióba,Angie el sem hiszem Te leszel az énektanárom,szuper! -mondtam neki,ujjongva,mint akit akkora öröm ért,hogy megváltotta a világot.
~Szuper Violetta nagyon örülök. -mondta,majd átölelt.
~Én is! -majd átöleltem.

Visszamentünk a házba,mondta Angie,hogy neki mennie kell,mert még dolga van,én pedig felmentem a szobámba.Már kora délután volt.Most már csak arra kellett várnom,hogy Leon telefonáljon,és hogy jöhessen.Fel akartam hívni,mikor épp kopogtak.

~Gyere be. -mondtam kedves hangon,majd apa ajtót nyitott.
~Szia Vilu,nem láttad Angie-t? -kérdezte kíváncsian.
~De,nem rég ment el,azt mondta még dolga van.Este jön.Apa szerintem Leon nem sokára jön,kérlek legyél vele jófej,és kedves,Leon sokat jelent számomra,éppúgy mint Te,csak Te apaként,ő mint fiú. -mondtam apának félig vörös arccal,majd átöleltem.
~Ezt megbeszéltük nem? -mondta apa mosolyogva.
~De de.Menj apa még átöltözöm,és felhívom Leont. -küldtem ki apát a szobámból.

Kiment,majd elkezdtem kutakodni a szekrényemben,hogy a legeslegszebb ruhát vegyem fel.
Mikor elkezdtem volna keresni a szekrényem aljában,csörrent a telefonom.Leon volt az.

~Szia Leon. Mikor jössz? Már én is és apa is vár. -mondtam neki remegő hangon.
~Szia. kb. egy óra múlva ott vagyok szépségem. -mondta,nagyon édes hangon.
~Várunk.Megyek mert még öltözök. -köszöntem volna el tőle.
 ~Szeretlek Violetta. -mondta,és hallottam,hogy a legőszintébben mondja.
~Én is szeretlek Leon,de most már tényleg megyek.
~Rendben,szia Violetta.
~Szia. -köszöntem el tőle,majd folytattam a keresést.

Meg is találtam azt a ruhát,amit most viselni akartam.A kedvenc ruhám.Hosszú ruha,tapadós,leér a térdemig,és érzem ahogy hozzásimul a testemhez,nagyon szeretem ezt a ruhát.Átvettem,majd bementem a fürdőszobába,hogy fessek magamra valami kicsi sminket,hogy nézzek ki valahogy.
Mikor kész lettem,elindultam le a lépcsőn,aminek a végénél apa állt tátott szájjal.

~Apa mi az? Ennyire csúnya lennék? -kérdeztem tőle.
~Nem,nem dehogy is,épp ez az,hogy gyönyörű vagy Violetta. -nézett rám apa,és mosolygott.
~Köszönöm apa.Egy óra,és itt van Leon. -mondtam neki mosolyogva,és büszkén.
~Jólvan,akkor készítek az asztalra süteményt üdítőt,meg egy két dolgot. -mondta apa mosolyogva. 
~Apa.Ugye Jade nincs itthon? -kérdeztem tőle,nem akartam,hogy itt legyen,mikor Leon jön. 
~Nincs,Jade elment a testvéréhez,este jön,Olga és Ramallo pedig bevásárolni vannak. -mondta apa higgadtan.
~Okés. 

Leültem a zongoránkhoz,majd elzongoráztam és énekeltem azt a dalt,amit Leon írt.A Voy por ti-t. 
Mikor végeztem,már észrevettem,hogy pár perc múlva egy óra.Már csöngettek is.Tudtam,hogy Leon az,mondtam apának,hogy üljön a nappaliba én pedig ajtót nyitok.Odaértem az ajtóhoz,és piros arccal kinyitottam. 

~Szia Leon. -mondtam,majd átöleltem.
~Szia kicsim. -ölelt át erősen. 
~Gyere be,apa a nappaliba van,szeretnélek neki bemutatni. 

Bementünk a nappaliba,apa felállt,majd kedvesen kezet nyújtott Leonnak. 

~German Castillo.Örvendek. -mondta apa félmosollyal. 
~Leon Vargas. -mondta Leon,majd kezet fogtak. 
~Van zongorátok? -kérdezte Leon,majd megfogta a kezem,és odavezetett. 

Együtt elénekeltük a Voy por ti-t,és mikor befejeztük,apa odajött hozzánk.

~Ügyes vagy Leon,nem is tudtuk,hogy zongorázol.
~Ezt én sem tudtam! -mondtam Leonnak,kíváncsi arccal. 
~Kiskoromban tanultam meg zongorázni,és szeretem is a zongorát. -kacsintott rám Leon majd átfogta a derekam. 
~Gyertek fiatalok,az asztalon van sütemény és miegymás,üljetek le. -mondta apa ránk nézve kedvesen. 

Leültünk,majd majszoltuk a süteményt,és mellette üdítőztünk,és beszélgettünk.Másfél óra múlva,mondtam Leonnak,hogy menjünk fel a szobámba,megmutatom neki,aminek ő örült.
Elköszöntünk apától,majd felmentünk a szobámba.Elfelejtettem becsukni a naplómat,ami ott volt az ágyamon kinyitva.Leon meglátta,de megkértem szépen,hogy ne olvassa el,mert ez nekem fontos.
Így odamentem,becsuktam a naplóm,és elraktam a fiúkomba.Memutattam Leonnak az édesanyámról készült képeket,majd elmeséltem neki a ma reggel történteket Angie-ről.Aztán mondta Leon,hogy kapott egy másik motort,amíg nincs kész az ővé,és mondta,hogy menjünk ki a pályára.

~Menjünk ki,szeretném,ha mögém ülnél a motorra,és együtt mennénk egy kört. -mondta Leon,majd rámkacsintott. 
~De Leon,én..én félek a motoron szerintem. -néztem rá égő arccal. 
~Honnan tudod,ha még ki sem próbáltad? Nagyon szuper érzés,bízz bennem.Vigyázok rád. -mondta Leon,majd átölelt.
~Hát jóó,de meg kell kérdeznem apát! -mondtam,majd belegondoltam,hogy apa úgysem engedne el,hisz félt,és nem engedné meg hogy motorra üljek,de nem tikolózom előtte,így féltem.

Lementünk a nappaliba,megkerestük apát,majd oda mentünk hozzá,hogy megkérezzük,elmehetek-e.

~Apa,tudod említettük,hogy Leon másik hobbija a motorozás.Ki szeretne vinni a motorpályára,elmehetünk?? Annyira szeretném kipróbálni. -néztem apára könyörgő szemmel.
~Jólvan menjetek,de legkésőbb este hétre itthon legyél Violetta. mondta apa,majd kacsintott.
~Itthon leszek köszönöm apa. -ugrottam nyakába,majd szorosan átöleltem.

Összeszedtük a cuccunk,és elindultunk a pályára.Megálltunk egy pillanatra,majd Leon megcsókolt.