~Chapter 8

Odajött hozzám apa,leült a kanapéra,míg én csináltam a reggelimet,és mondta,hogy mindjárt itt lesz Angie,mert ugye megígérte,hogy reggelrei itt lesz.Addig csendben beszélgettünk.

~Jól aludtál Violetta? -kérdezte apa,majd láttam a szeme sarkában egy gyenge csillogást.
~Igen apa jól aludtam,csak fáradt vagyok,nem aludtam ki magam. -mondtam neki,majd ásítottam egy nagyot.
~Maradj ma itthon Vilu,sok minden történt az elmúlt időben,és így legalább lenne ma rá időd,hogy megismerd jól a nagynénédet is. -nézett rám apa,majd rám mosolygott.
~Szuper lenne apa,köszönöm. -mentem oda hozzá és átöleltem. 
~Apa! Megbeszéltem Leonnal,hogy reggel 7-kor itt találkozunk,de mivel nem megyek ma suliba,felhívom!-mondtam neki,majd felszaladtam a szobámba. 

Megkerestem a telefonomat,és már tárcsáztam is Leont.Kis idő után felvette. 

~Szia Leon.Ne haragudj,most nem tudunk találkozni,nem megyek ma suliba,mert történt valami ami fontos.-mondtam neki kicsit bánatosan is és boldogan is,mert hiányzott is,meg a nagynénémre is gondoltam.
~Minden rendben Violetta? -kérdezte aranyos hangon. 
~Persze minden rendben! Délután ha végeztél a suliba gyere el hozzám,apa mondta,hogy hívjalak el,így legalább megismered őt is,és itt lehetsz velem estig.♥ -mondtam neki,majd mosolyogtam.
~Rendben Violetta,alig várom,hogy lássalak.♥ 
~Én is várom Leon.♥ De most mennem kell,akkor délután.Csao Leon.:) 
~Rendben,délután.Szia Vilu.♥ 

Majd letettük a telefont,leviharzottam a földszintre,és lehuppantam apa mellé.Elmondtam neki,hogy Leon délután átjön,és hogy itt lesz estig.Apa egy picit húzta a száját,de aztán arca mosolyra kényszerült. 
Beszélgettünk még Leóról,a stúdióról,majd egy kis idő után csöngettek.Biztos voltam benne,hogy a nagynéném az,így szaladtam is az ajtóba,majd kis idő után kinyitottam. 

~A..A...Angie? -néztem rá kicsit kigubbadt szemekkel,hisz csak most fogom megismerni. 
~Szia Violetta,igen Angie vagyok :) -nézett rám,és mosolygott. (tudni kell,hogy nagyon szép mosolya van,és kedves arca). 
~Gyere be apa is itt van a nappaliba.-mondtam neki,majd bevezettem,és leült apa mellé. 
~Violetta. Angie mostantól nálunk lakik,a vendégszobában,és így meg tudjátok jól ismerni egymást,biztos vagyok benne,hogy nagyon jóban lesztek. -mondta apa,majd rám nézett,közben mosolygott.
~Szuper apa,köszönöm! -álltam fel,és átöleltem apát. 

Majd mondtam Angie-nek,menjünk fel a szobába,és meséljen anyáról,és magáról.Felmentünk,leültünk az ágyamra,és Angie elkezdett mesélni,én csak csendben hallgattam. 

~Anyukád nagyon jó énekesnő volt.Nagyon szerette mindenki,csodálatos asszony volt,a legjobb feleség,és mellette persze a legeslegjobb testvér.Te még nagyon kicsi voltál Violetta,ezért nem is ismertél fel,régen mikor kicsi voltál,nagyon sokat játszottam veled,ahogy az édesanyád is. Mindig úgy hívtál,hogy Ami. 
Nagyon eleven kislány voltál,aztán meghalt az édesanyád,majd az apukád félelemből megfogott és elhozott magával,és nem engedte hogy meglátogassalak.Így megfogtam magam és eljöttem hozzád,hiszen sohasem felejtettelek el.Mindig látni akartalak,persze apukád,és a makacsság. 
~Tényleg Angie? Apa ilyet tenne? -néztem rá kicsit mérgesebb szemmel,hisz mindez apa miatt van,hogy eddig nem ismerhettem meg. 
~Igen tudod az apád nagyon érzékeny lelkű ember.Mikor elveszítette anyukádat,nem gondolkodott,csak ment és ment minél messzebbre. -mondta Angie,majd láttam az arcán,hogy könnyezni szeretne. 
~Angie,mostantól minden rendben! Itt vagy,és most már nem engedlek el.Te leszel a legjobb nagynéni,és egyben legjobb barátnőm is! -mondtam neki mosolyogva,és átöleltem. 
~És veled minden rendben Violetta? szomorúnak tűnsz. -érdeklődött. 
~Hát nem igazán.Apa egy kiállhatatlan nővel van együtt,akit ki nem állok.Szörnyű,hogy minden nap kell vele találkoznom,apa nem is szereti őt,és feleségül akarja venni. -néztem Angie-re szomorúan,és ő átölelt. 
~Egyben biztos vagyok Violetta.Ismerem apukádat.Ha nem szereti azt a nőt,nem fogja elvenni feleségül.
Az apád nagyon jó ember Vilu.Néha makacs,de Te vagy a szeme fénye,és nézi azt is neked mi a jó.
~Bárcsak igazad lenne Angie.-néztem rá,majd lehajtottam a fejem. 
~Igazam lesz! :) -mondta majd nevetett,mire én is elkezdtem nevetni. 

Beszélgettünk még egy kicsit,majd lementünk a konyhába,hogy reggelizzünk.Feltálaltam a reggelit,de mire kész lett,apa már nem volt sehol.Folyton rohan a munkába.Leültünk Angie-vel és megreggeliztünk. 
Angie nagyon sokat mesélt apáról.Úgy beszél róla,mintha ezer éve együtt lennének,pedig nincsenek.
Bár én jobban örülnék,ha Angie-vel lenne apa.Szuper lenne.Angie tökéletes nő,külsőre is,belsőre is,megértő,kedves,szép,és okos,pont apához való.Gondolkodtam magamba,majd féltem megszólalni,nehogy véletlen hangosan gondolkozzak.Mikor befejeztük a reggelit,Angie felajánlotta,hogy menjünk el sétálni.