~Chapter 14

-Minden rendben? -nézett rám aggódóan.
-Persze,hogyne..
-Vilu mi bajod van az előbb még nem ilyen voltál?!
-Miért találkoztál Laraval? -ránéztem a mobiljára.
-Te kutakodtál a telefonomba?
-Írt a kis barátnőd smst olvasd el...
-Vilu,engem nem érdekel Lara! Csak téged szeretlek.
-Akkor miért találkoztál Laraval?
-Meg akarta velem beszélni a versenyt.
-És ezt telefonon nem lehet elintézni??
-Violetta,értsd meg hogy engem nem érdekel Lara.
-Most menj el Leon,egyedül akarok lenni .
-Ne csináld ezt Violetta,szeretlek,és melletted van a helyem.
-Kérlek menj el.

Leon szomorúan rámnézett,majd elvette a mobilját az ágyamról,és kiment a szobából,halkan lement a földszintre és elment.Bementem a fürdőszobába,megengedtem a vizet,hogy vegyek egy fürdőt,majd bementem a pizsamámért a szobába és vittem magammal.Majd mikor végeztem,bementem a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót,és az oldalamra feküdtem.Még mindig azon gondolkodtam,hogy Leon miért találkozott Laraval,annyira utálom azt a csajt,és tudom,hogy odavan Leonért,már elegem van belőle.Egy kis idő után halk neszt hallottam odalentről.Először nem foglalkoztam vele,de mikor már sokadjára hallottam,kezdtem megijedni.Halkan az ajtóhoz sétáltam,majd résnyire kinyitottam,és hallgatóztam.Csak csörömpölést hallottam,és mivel megijedtem gyorsan bevágtam az ajtót,és leültem az ágyra,majd hallottam hogy valaki a nevemen szólít.Ismerős volt a hang,de nem apa volt az,és nem is Leon.Kíváncsi voltam,így halkan lesétáltam a lépcsőn,majd mikor megláttam az illetőt a lélegzetem is leállt.Diego volt az.

-Diego te mit keresel itt? Honnan tudtad hogy hol lakom?? Most azonnal menj el. -kiabáltam rá rémülettel teli arccal.
-Nyugodj meg csak azért jöttem hogy megtudjam jól vagy e.
-Menj el Diego,nem is ismerjük egymást nem akarok veled beszélni..és ha apa hazajön mérges lesz ha itt lát.
-Jól vagy Violetta?
-Igen de menj el....
-Jó,jó megyek már,majd találkozunk.
-(remélem nem) gondoltam magamba.

Elment,majd felmentem a szobámba,de még mindig olyan gyorsan dobogott a szívem,hogy majdnem kiugrott a helyéről.Pont erre nem számítottam,hogy Mr.Nagyképű fog megjelenni az ajtóban.
Most arra gondoltam,hogy milyen jó lett volna elmondani ezt Leonnak,és átölelni,hozzábújni,a karjaiban mindig nyugodtságot érzek,és nekem most pont erre lenne szükségem,de neeem,Leonnak Lara a legfontosabb.Még mindig égtem a dühtől amiért találkozott vele,de valamilyen szinten sajnáltam is a szerelmemet,amiért megbántottam.Az oldalamra fordultam az ágyon,majd behunytam a szemem.Leonra gondoltam,és az eddigi emlékeinkre,vele mindig minden olyan csodálatos.
A gondolataimat megint megzavarta a csörömpölés,és megint rámhozták a frászt,a szívem megint a torkomban van,csak most apa és Angie miatt,akik olyan hangosan jöttek be a lakásba,mintha kötelező lenne.Hallottam,hogy jókat nevetgéltek lent a földszinten,aminek örültem is,csak nem nagyon volt most kedvem hozzájuk,így úgy tetettem,mintha aludnék,hisz tudtam,hogy úgyis bejönnek majd a szobámba.


Sziasztok,ne haragudjatok,hogy ennyi idő után hoztam csak a részt,és hogy rövidet hoztam,remélem tetszik,írjatok sok megjegyzést! :)
*Martina*