~Chapter 16

Átöltöztünk,majd bementünk a fürdőszobába,arcot és kezet mostunk,majd elindultunk le az emeletről.
Mikor leértünk a konyhába,csak apa és Angie volt lent,teáztak.Mosolyogva néztünk rájuk.
-Jó reggelt. -mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt fiatalok. -szemlélt végig minket apa.
Üljetek le az asztalhoz,és visszük a reggelit.
Leültünk,és megreggeliztünk.Mikor befejeztük az evést,Leont el kísértem az ajtóig,mennie kellett.
-Délután átjössz?
-Ha szeretnéd,akkor igen.
-Persze,hogy szeretném.-csókoltam meg.
-Felhívlak ha végeztem.
-Rendben.
Elköszöntünk egymástól,majd leültem a nappaliba,ahova apáékat is behívtam,ki szeretném őket faggatni,hogy akkor most mi is van közöttük.Apa sejtette hogy erről lesz szó,furán nézett rám.
-Üljetek le,csak pár kérdést akarok feltenni,aztán nem is zavarlak titeket.
-Rendben.
-Apa és Angie. Mi van most köztetek? De őszinte választ kérek!
-Vilu,de ..
-Nincs semmi de.Nekem elmondhatjátok.
-Jól van. -kezdett bele apa a mondandójába.
Angie és én jól érezzük magunkat együtt.Szeretünk együtt lenni,és boldogok vagyunk.Ránk talált az a furcsa szerelem,amit Jadenél sosem éreztem,de Jadenek ne szólj erről még semmit,én akarok vele beszélni.
Feleségül akarom venni Angit.
Angie nagyon meglepődött,nem is tudta,hogy ezt akarja apa.Apa felállt a helyéről,letérdelt Angie elé.
-Angie.Leszel a feleségem? -kérte meg a kezét,mire mindenki meglepődött.
-German..igen,igen,leszek a feleséged. -ugrott apa nyakába.
-Gratulálok apa!! tudtam,hogy nem Jadet szereted,tudtam,sok boldogságot. -ujjongtam örömömbe.
-Erre nem számítottam. -pirult el Angie miközben kuncogott.
-Én sem. -mondtam neki mosollyal az arcomon.
-Meglepetés volt. -mondta büszkén apa.
Mindenki felnevetett,már csak akkor gondolkodtunk,mikor apa felhúzta Angie ujjára a gyűrűt.Mit mondjuk Jadenek a gyűrűről? Nem kellett sokat fáradoznunk rajta,mikor ezt megbeszéltünk,azzal a lendülettel rontott be a lakásba Jade a testvérétől.Tudtuk,hogy eljön az a pillanat,amikor közölni kell Jade-el az igazat.
-Mi ez a túl jó kedv? -mondta undokul Jade.
-Jade.Beszélnünk kell. -mondta neki apa.
-Kettesben??
-Nem.Mindenki itt lesz!
-Hurrá. -mondta Jade majd grimaszt erőltetett az arcára.
Leült az ágyra apa mellé,majd apa arrébb ment,és elkezdte mondani amit akart.Angie mellém ült,és fogta a kezemet,ahogy én is az övét,de én szorítottam neki,és már izzadt mindkettőnk tenyere.
-Jade.Egy fontos bejelenteni valóm van.Szakítok veled. -mondta apa büszkén.
-Hogy mi? Mit képzelsz... -mondta volna,de apa félbeszakította.
-Feleségül veszem Angiet! -jött apa Angiehez.
-Gratulálok...hogy tehetted ezt velem German? Te és az a .. az a ...
-Fejezd be Jade nem beszélhetsz így a menyaszonyommal. -kiabálta le apa.
Segítek össze szedni a cuccod,és költözz ki a házból.
-Nem fogok innen elmenni German. Ezt még megkeserülitek.
-Azonnal menj el innen. -mondta apa dühösen,majd összepakolta Jade cuccát,és kitette az ajtón kívül.
Jade annyira mérges volt,hogy így még nem láttuk,de nem nagyon érdekelt minket.Elment,majd apa becsukta az ajtót,és odajött hozzánk.Átölelte Angiet.majd megkérdezte tőlünk,hogy nem e megyünk el fagyizni.
Mindannyian beleegyeztünk,most már én is tudok fagyizni,mert meggyógyultam szerencsére,és boldog is voltam.Elmentünk,fagyiztunk,majd sétáltunk még.Arra gondoltam,hogy mi lenne ha apát és Angiet elvinném a stúdióba,legalább látnám a többieket és be tudnám mutatni apát a tanároknak,és Angie is megismerné a helyet,ahol hétfőtől ő lesz az énektanár.Nem is gondolkodtam rajta tovább,megkérdeztem apáékat,mire ők igent bólintottak,és a stúdió felé vettük az irányt.Örültem,hogy apa megkedvelte Leont,és együtt lehettünk,mert így ha odaérünk,és meglátom Leont,a nyakába ugorhatok és megcsókolhatom.
Mikor odaértünk a stúdióhoz,Fran és Cami kint voltak,a többiek bent.Mikor a csajok meglátták,hogy itt vagyok odarohantak hozzám,úgy,mintha valaki követné őket,sikítva támadtak le ölelésekkel.
-Vilu jól vagy?? Mikor jössz suliba? -kérdezték kíváncsian.
-Jól vagyok igen,és hétfőtől itt vagyok. -öleltem át őket.
Hagy mutassam be nektek apukámat,és a menyasszonyát,aki hétfőtől az énektanárunk lesz.
-Tényleg? -ámult el Fran.
-Komolyan? -lepődött meg Cami.
-Igen. Apa ők a legjobb barátnőim,Francesca és Camila.
-Örvendek lányok.
-Mi is örvendünk.Gyere Vilu,Leon biztos örülni fog hogy lát,egész nap rólad beszél.-kacsintottak.
-Rendben.
Elindultunk befele,és amikor megláttam Leont,háttal állt nekem.Odamentem hozzá,majd a két kezemmel eltakartam a szemét,és mondtam neki hogy találja ki,hogy ki vagyok.
-Szerelmem?
-Honnan tudtad? -fordultam oda hozzá,és átöleltem.
-Csak neked lehet ilyen érintésed amitől kiráz a hideg. -mondta,majd megcsókolt.
Annyira kis aranyos velem,és úgy szeretem.Alig vártam,hogy lássam,pedig reggel még együtt voltunk.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,írjatok sok megjegyzést! :)
Köszönöm,és jó olvasást!
*Martina*