~Chapter 22

Mikor elment,visszamentem a stúdióba,és gőzerővel elkezdtem keresni Fran-t,és Cami-t.
A legtöbb termet már végignéztem,de a lányok sehol nincsenek,és ez egy kicsit felidegesített,mert egyből arra gondoltam,hogy már hazamentek,és akkor hogyan oldom meg a Diego-s dolgot?!
A szívem elkezdett gyorsan pumpálni,ki akart ugrani a helyéről,a pulzusom és vérnyomásom az egekbe szökött,majd mikor megláttam a lányokat a zeneterembe,nagy kő esett le a szívemről.
Sietős léptekkel zúdítottam le a két lányt,mire ők a beszélgetést abbahagyták,és figyelemmel néztek.

-Violetta minden okés? Miért vágsz ilyen képet? -kérdezi Fran.
-Semmi nem okés csajok. -váltam szomorúvá.
-Mi a baj?
-Leon-t kiküldtem a motorpályára,hogy tudjak beszélni Diego-val Leon tudta nélkül,de az a helyzet,hogy sehol nem találom Diego-t.
-Miért akarsz beszélni Diego-val? Ráadásul Leon tudta nélkül?
-Tudni akarom,miért csinálja ezt,és beszélnem kell vele.Csajok ugye nem árultok be Leon-nak?
-Nem,dehogy.Viszont Diego most a táncterembe van,gyakorol,és aztán megy haza,szóval siess.
-Köszönöm lányok,annyira szeretlek titeket.-öleltem át mindkettőt jó erősen.
Sürögve forogva indultam el a táncterem felé,és mikor odaértem,bekukkantottam az ajtón,mikor Diego még gyakorolt.Meg kell hagynom,elég jól táncol,mutatása szerint,jól tanulta meg,csak néhol tett bele egy-két más tánclépést,de ez tökéletesen illett a koreográfiába.Pár percen keresztül néztem,majd halkan kopogtam,mire Diego meglátott,és a gyakorlást abbahagyva,oda sietett hozzám.
-Violetta.Mégis eljössz velem sétálni? -csillant fel a szeme,és mintha némi rossz érzést is láttam volna a szemébe.
-Diego én..nem azért jöttem,hogy sétálni menjek veled..
-Hát? Akkor miért? -vált idegessé.
-Szeretném megtudni,miért csinálod ezt?!
-Mármint mit?
-Jól tudod,miről beszélek.Követsz..elhívsz sétálni..stb..
-Neked ez nem egyértelmű? -háborodott fel.
-Na idefigyelj Mr.Nagyképű..nem elég hogy képmutató vagy,még bunkó is? -kiabáltam le.
-A mai lányoknak ez bejön. -kacsintgat.
-Hát nekem nem. na szóval..miért csinálod ezt?
-Mert tetszel.
-Én Leon-t szeretem,és tudd hogy köztünk nem lesz semmi,hiába csinálod ezt..
-Biztos vagy benne? -nevetett fel.
-Igen,biztos. -majd próbáltam kifordulni a teremből,de Diego erősen megszorította a kezem.
-Eressz el.
-Egy ölelés után,mehetsz. -vigyorgott huncutul.
-Felejtsd el.
-Akkor te is felejtsd el,azt,hogy kimész innen.
-Na jó nyertél,de ilyen soha többet nem lesz.
Nem válaszolt,csak erősen magához rántott,majd erősen szorított,kb.két percig.
-Jó,elég lesz,most már megyek.
-Majd holnap beszélünk.
Nem mondtam semmit,csak kiléptem a teremből,és nekidőltem a falnak.Legszívesebben arcon ütöttem volna Diego-t az erőszakossága miatt,de viszont tetszett,hogy küzd,bár engem nem igazán érdekel,mivel Leon-t szeretem,és nem is tudnék másba beleszeretni.Vagy igen?Na jó,nem gondolkozom tovább,kimegyek a pályára,és megkeresem Leon-t.Elindultam az udvarra,és a pályára.Mikor kiértem a pályára Leon már nem volt ott és idegessé váltam.Kb.fél óra telt el azóta,mióta elváltam Leon-tól,és nincs a pályán.Elkezdtem csörgetni a telefonját,de csak kisípolt,így üzenetet hagytam neki,ami ez volt:
"Szia Leon,itt vagyok a motor pályán,de te már nem vagy itt.Várok még egy kicsit,és utána hazamegyek,nem tudom miért vagy kikapcsolva,de ha elérhető leszel,hívj fel.Hiányzol és szeretlek,kérlek hívj ha látod,hogy kerestelek.Puszi"

    *Leon szemszöge*

Nem értem Violettát.Egyszer az a baja,hogy motorozok,mert Lara közelében vagyok,aztán hirtelen a semmiből,kiküld motorozni.Amióta találkoztunk Diego-val,valamiért nagyon megváltozott.Azt hiszem nagyon el kell beszélgessek azzal az ......-val.Elegem van belőle,és egyszerűen nem értem miért nem száll már le életem szerelméről.Sebaj,Violetta az enyém,és nem adom másnak,harcolok és küzdök érte,mert szeretem.
Nem mentem ki a motor pályára,csak mert nem akarom,hogy Violetta féltékeny legyen Lara miatt,viszont most elmegyek hozzá,és elköszönök tőle reggelig.Összeszedtem magam,majd elindultam a szerelmemhez.
Mikor odaértem,halkan bekopogtam az ajtón,és vártam,hogy Violetta lejöjjön és a nyakamba ugorjon ahogy szokott,de nagyon meglepett,amikor az apja nyitott ajtót,mert mindig Violetta szokott.
-Jó estét uram.Bemehetnék? Csak Violettától szeretnék elköszönni.
-Mi? Violetta nem veled volt? Csak mert nincs itthon. -vágott meglepődött képet.
-Tessék? A suliban úgy váltunk el,hogy kimegyek a motor pályára,ő pedig hazajön mert szeretne önnel beszélni.
-Hol van Violetta?
-Fogalmam sincs uram,azt hittem tényleg hazajött,máris felhívom.
Nagyon ideges lettem,mert ez azt jelentette,hogy Violetta hazudott nekem,hisz nem is jött haza,de akkor hová ment?És miért?Ahj,a mobilomat kikapcsoltam.Gyorsan bekapcsoltam,majd láttam,hogy Violetta üzent.Mikor lehallgattam,kicsit megnyugodtam,mert tudom hol van Violetta.Közöltem az apjával,majd futó lépésben elindultam a motorpálya felé.Félúton megtaláltam a szerelmemet,és magamhoz szorítottam.


*Vilu szemszöge*

-Leon!Miért nem voltál a pályán?
-Öhm. Ne haragudj.Nem mentem ki a pályára,mert nem akartam,hogy veszekedjünk Lara miatt,így inkább hazajöttem.De te miért voltál a pályán? Azt mondtad hazajössz,mert beszélni akartál apukáddal,ő viszont nagyon aggódik érted,szóval most hazaviszlek. -mondta,majd ideges arcot vágott.
-Haza indultam,de a csajok megállítottak beszélgetni,aztán úgy döntöttem kimegyek hozzád a pályára és együtt jövünk haza.-füllentettem égő arccal.
-Ne haragudj. -mondta,majd ideges arca kisimult,és aranyos arcot vágva megcsókolt.
Szótlan maradtam,és odabújtam Leon-hoz.Mikor hazaértünk,apa az ajtó előtt állt,és nagyon ideges volt.
Elköszöntem Leon-tól,majd bementem a házba,és elbúcsúzva apától,felmentem a szobámba.Mondtam apának,ha látja Angie-t akkor mondja neki,hogy jöjjön fel hozzám.Keresztbe feküdtem az ágyamon,és kinyitottam a naplómat.Beleírtam amit akartam,és kis idő múlva kopogást hallottam az ajtón.Szóltam,jöjjön be,majd mikor kinyílt az ajtó,nyugodtságot éreztem,mikor megláttam Angie mosolygós arcát.Nem szóltam semmit köszönésen kívül,fölpattantam az ágyból és a nyakába ugrottam.Átöleltem olyan erősen amennyire csak tudtam.Majd mikor elengedtem,kuncogtam egyet.Leültünk az ágyra,és elkezdtem mesélni Angie-nek,hogy mi bánt,és hogy mondja meg mit csináljak.
-Ajj Angie.Nem tudom mit csináljak,és nem tudom,hogy mi van velem. -hajtottam le a fejem.
-De mi a baj? -aggódott.
-Az Angie,hogy Leon-nal vagyok.
-De ez miért baj? -vált idegessé.
-Nem baj,nem erre értettem.
-Violetta miről beszélsz? Nem értek semmit.
-Én sem.Leon-nal vagyok.Szeretem,imádom mindennél és mindenkinél jobban.Vele boldog vagyok.
-Akkor?
-Ha láttad volna Diego arcát.
-Hogy micsoda?
-Találkoztam Diego-val.
-De miért? Őrültséget csinálsz.
-Tudni akartam miért követ,és miért nem száll le rólam.De a szemében láttam valamit.Nem tudom mit.Engem nem érdekel Diego,de akkor is furcsa volt.És meg is ölelt.
-Tessék???
-Megölelt.Mert csak úgy engedett ki a teremből,ha megölelem.
-Ezért még megfizet. -suttogta.
-Angie ne. kérlek. -könyörögtem.
-Jólvan,de ígérd meg,hogy nem találkozol vele többet kettesben!
-Ígérem.-öleltem át.
Beszélgetésünket apa zavarta meg azzal,hogy hívott vacsorázni.Kiszálltam az ágyból,átöleltem apát,és lementem a konyhába.Leültem a székre,de egy falat sem ment le a torkomon.Csak játszadoztam a villával,forgattam a tányéromban.Hiába a kedvenc vacsorám volt,akárhogy akartam,nem bírtam enni.
Mikor apa befejezte a vacsorát,behívott a nappaliba,hogy szeretne velem beszélni.Nagyon meglepődtem,mert apa csak így nem szokott beszélgetni hívni.Így hát nem értettem,de egyből rosszakra gondoltam.Ideges lettem,és remegve álltam fel a székből,és a nappali felé vettem az irányt.Apának mondtam,inkább a dolgozószobájába menjünk,ott be tudjuk csukni az ajtót,mert akkor senki nem hall,hisz  velem akar beszélni.Felmentünk,leültem apa székére,míg ő becsukta az ajtót,és helyet foglalt a másik széken.
-Szóval apa miről akarsz velem beszélni?
-Először is tudd,hogy el akartam mondani..
-Hűha,ez rosszul kezdődik.-vágtam durcás arcot,majd elsápadtam.
-Szóval,el akartam mondani,de nem találtam olyan alkalmat.
-Apa mond már mert kezdek ideges lenni.
-Violetta...neked..
-Igen??
-Van két fiú unokatestvéred.
-Hogy micsoda?? Ez most egy vicc akar lenni apa?-nevettem föl.
-Nem kicsim,ez nem vicc.-vágott igen komoly arcot.
Mikor ezt kimondta,azt sem tudtam,nyeljek e vagy sem,halál sápadt lettem,és mérges.
-És erről miért csak most szóltál??És hol vannak? Mi a nevük?
-Sajnálom,hogy csak most szóltam,kérlek ne haragudj,eddig nem mertem elmondani,és nem találtam alkalmat sem.A két unokatestvéred Tomas és Rick.Tomas 18 éves,Rick pedig 19.New York-ban élnek.Ők végig tudtak rólad,és beszéltem is velük nagyon sokat,ők segítettek,hogy elmondjam neked.Kiskorodban mindig melletted voltak,de te erre nem emlékszel,mert nagyon kicsi voltál.
-Apa.New York-ban? Oda kell mennem! Apa nekem oda kell mennem,tudni akarom kik ők,és mindent.
-El akarsz menni?Kicsim,ne,inkább elhívom őket.
-Nem apa! Én megyek el.Ennyit megérdemlek ezek után.
-Igen,igazad van.És mikor akarsz menni?
-Holnapután.
-Olyan hamar?? -sápadt el apa.
-Igen,olyan hamar.Holnap beszélek Pablo-val a stúdióban,hogy kimaradok.
-És mégis mennyi időre akarsz menni?
-Kerek három hétre.
-De miért olyan sokáig?
-Sosem voltam még New York-ban,és kell egy kis idő külön,és persze a két unokatestvéremmel.
-Jólvan.Akkor szólok Olgának,hogy intézze a csomagjaidat,holnaputánra.
-Köszönöm apa.
Felálltam a székből,és sietős léptekkel a szobám felé vettem az irányt,majd mikor megláttam Angie-t,magam után rántottam.
-Violetta mi van veled? mi a baj? mit mondott az apukád?
-Elutazok holnapután három hétre.
-Mégis hova? és miért?
-Angie.Nekem van két unokatestvérem,akiket szeretném megismerni,és New York-ban élnek,apa most elmondott mindent.
Angie-n láttam a nagy meglepődést,és a haragot is apa iránt.Felállt az ágyról,és kiment a szobából,maga után becsapta az ajtót.Felfeküdtem az ágyamra,majd csörgettem Leon-t.
-Szia szépségem.
-Szia Leon.Holnap reggel ha megyünk reggel a stúdióba,beszélnünk kell.Sürgős.
-Ugye nem?
-Mi nem?
-Szakítani akarsz velem? -hallottam Leon hangján az aggodalmat.
-Dehogyis!Miért gondolsz egyből a legrosszabbra?
-Megnyugodtam.-sóhajtott nagyot.
-Amit mondani akarok,az rossz,de tudd,hogy nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek,de nagyon megijesztesz.
-Most megyek,pihenek,reggel beszélünk.Csók.
-Neked is.
Letettük a telefont,majd betakartam magam,és amilyen fáradt voltam,olyan hamar el is aludtam...


Sziasztok,remélem tetszett a részt,írjatok véleményt,és jó olvasást!
*Martina*xx

Kinézet, és blogtörténet.

Sziasztok! Ne haragudjatok a kinézetért,ami ott jobb oldalon van,újul a blogkinézet,de még nincs teljesen kész,de attól ugyan úgy jönnek a részek,és hamarosan jönnek az egyre izgalmasabb részek.
Írok belőle egy kis ízelítőt,remélem olvasni fogjátok,és remélem tetszeni is fog.
"Violetta megtudja az apjától,hogy van két unokatestvére.New York-ban élnek,ketten egy albérletben.
Violetta nagyon kíváncsi rájuk,és nagyon szeretné őket megismerni,és persze hazahozni.Ezért úgy dönt,New York-ba utazik kerek három hétre,és mit sem sejt arról,mekkora fordulat várja mikor hazaér,majd az élete fenekestől felfordul,egyik nap nevet,másik nap sír,és úgy érzi nem bírja tovább.Mit sem sejt arról,hogy az egyik unokatestvére totálisan belezúgott,kitör a balhé,és úgy érzi egyedül Rick áll mellette,és barátnői...."
Nos,ennyi a kis ízelítő,remélem tetszeni fog,és még egy-két rész az izgalmas időkig.Jó olvasást,és nem sokára hozom a következő részt! Írjatok véleményt. Sziasztok.
*Martina*xx

~Chapter 21

-Na most már mesélhetsz,hogy miért hagytál minket egyedül ennyi időre. -toporzékolt a két lány.
-Semmi komoly,tudjátok beteg voltam,és nem tudtam jönni,de most már mindig itt leszek. -öleltük át egymást.
-Reméljük is,Ludmilla már nagyon kicsinált minket ez idő alatt,ráadásul annyi bajt csinált,mindig minket büntettek meg miatta. -néztek Ludmillára haragos tekintettel.
Ludmilla kecses járásával odafáradt hozzánk,és kb. 5 éves kislány hangon elkezdett nyávogni.
-Na de lányok,tudjátok hogy nem direkt csináltam,ne haragudjatok már,én csak meg akartam mutatni,hogy igenis egy sztár vagyok és ezt nem vehetitek el ti sem.-förmedt fel.
Na és te? hol voltál eddig? -nevetett fel gúnyosan,mire Leon rászólt.
-Menj innen és őt hagyd békén mert velem gyűlik meg a bajod. -kiabált rá.
Ludmilla szokásos módon csak nevetett,majd csettintett a kezével,és "Ludmilla lelép"-el,megfordult,és Naty-t maga után rántva távozott.
-Milyen kiállhatatlan ez a Ludmilla.-nyögték ki a lányok.
-Hát ő ilyen.El kell viselni. -válaszoltam.
-Miért véded? -förmedt rám Fran.
-Igen,miért véded? -utánozta Cami.
-Lányok,én nem védem,csak egyszerűen tudom,hogy sohasem változik meg az ilyen.
-Igen,igen igazad van.Ő mindig is ilyen volt.Hagyjuk,mert csak az agyamra megy,gyere Fran,hagyjuk az ifjú párt kettesben. -nevetett fel Cami.
-Édesek vagytok. -öleltem át őket.
Leonnal kimentünk az udvarra,és egy közeli padhoz leültünk.
Beszélgettünk,majd Leon közel hajolt,és megcsókolt.Imádom a puha ls forró ajkait,egyszerűen varázslatos.Belemerültünk az egészbe,mikor rájöttünk,hogy órára kell mennünk.
Legszívesebben hozzábújtam volna,és a nap hátralévő részében el sem engedtem volna,imádok minden vele töltött percet.Ilyenkor a szívem is megnyugszik,és semmi rossz dologra nem tudok gondolni,csak mosolyogni.Akármilyen rossz is a kedvem,ha Leon velem van,egyetlen percem sem szomorú.Nem tudom hogyan tudja ezt elérni,de ő az egyetlen aki képes rá.Aki szépeket mond nekem,és úgy bánik velem,mintha királynő lennék.Sosem voltam ennél boldogabb,talán ezért is félek,hogy valaki egyszer elveszi tőlem.
Most gondoljunk csak bele.Leon egy helyes,jóképű pasi,aki kedves,édes és egyszerűen imádni való.Minden lány odavan érte,szóval jogosan van félni valóm.Sokszor eltöprengek ezen.Elbambultam,és mikor észhez tértem,Leon aggódó arca jelent meg előttem.
-Vilu jól vagy? mi a baj? -kérdezte olyan gyorsan,hogy majdnem félrenyelt.
-Jól persze,csak elbambultam.-mosolyogtam.
-Szabad tudnom,min? -kíváncsiskodott.
-Rajtad.-simogattam meg az arcát.
-Rajtam?? -vágott olyan meglepődött arcot,hogy szinte megijedtem.
-Igen,rajtad.Leon.Te túl jó pasi vagy.Kedves,helyes,édes,és cuki.Félek hogy egy napon elvesz tőlem valaki.Kinek ne kellenél? Minden lány oda van érted..-mondtam őszintén,s majdnem kibuggyant egy könnycsepp,de visszanyeltem.
-Butus vagy.Ne gondolj ilyenre,az én szívem csakis érted dobog,és akárki jöhet,senki nem vesz el tőled,mert mindennél jobban szeretlek. -nézett a szemembe,majd egy csókot lehelt az ajkamra.
-Szeretlek. -csókoltam.
-Szeretlek.-ölelt át.
Most már mennünk kell,késésben vagyunk,és Angie,az énektanár mérges lesz.
-Az én nagynéném? Nem lesz mérges. -kacsintottam,majd kézen fogva elindultunk,és rá két percre elöntött a düh,mikor megláttam,hogy Diego nagyképű arca jön felém.
-Elküldöm. -vágott egyre mérgesebb fejet Leon.
Most azonnal tűnj el innen!Nem szólok kétszer.
-Kedves fogadtatás,de nem hozzád jöttem. -mondta Diego nagyképűen,vigyorogva.
-Diego mit akarsz?? -néztem rá szúrós szemekkel.
-Jól vagy? Nincs kedved délután sétálni velem egyet?
-Nincs és most menj el kérlek.
-Ha eljössz velem délután,akkor most elmegyek.-nevetett,ami egyre jobban idegesített,de furcsa érzés töltött el,amitől nagyon megijedtem.
Leblokkoltam és nem válaszoltam semmit.
-Nem hallottad mit mondott? Nem megy veled sehova,menj el! -kiabált Leon.
-Szerelmem hagyd,gyere menjünk.-karoltam Leon-ba,majd húztam magam után,egészen a teremig.
-Ki nem állhatom ezt a szerencsétlent..-nézett szomorúan.
-Nekem se a szívem csücske.
-Ezt hogy érted?
-Úgy,hogy elegem van belőle. -öleltem át Leon-t.
-Le fog szállni rólad,mert teszek róla. -simítgatott.
-Hagyd kérlek,nem akarom,hogy miatta bajba kerülj.
-Te még véded??? -tolt el magától.
-Dehogy védem,kérlek ne csináld ezt.Utálom Diego-t és nem védem.
-Megnyugodtam. -ölelt át újra,mire szorosan hozzá bújtam.
Megpillantottam Diego két zöld szemét,amint hallgatózott az ajtó háta mögül,majd amikor azt mondtam,hogy utálom őt,akkor lehajtott fejjel eltávozott.Nem értettem,miért.Mit akar tőlem? Miért akar velem sétálni?
De hisz én nem akarok tőle semmit,engem nem érdekel ő.De mégis jóképű,ezt leszögezem.
Nem értem,miért gondolok ilyenekre,mikor én vagyok a világ legboldogabb embere.Vagy mégse?
Mi folyik itt? A gondolatoktól felállt a szőr a hátamon,és a boldogságomat szomorúság töltötte be.
Ideges lettem,és nagyon szomorú.Nem értem magamat.Talán beszélnem kellene Diego-val? Leon biztos kiakadna,és szerintem neki is menne.Leon tudta nélkül? Igen ez lesz a megoldás.Meg kell tudnom,hogy Diego miért csinálja ezt,és hogy mit akar tőlem.Talán most egy kicsit megnyugodtam,már csak azon gondolkodtam,hogy hogyan fogok beszélni Diego-val,Leon tudta nélkül.Majd kéren Fran-tól és Cami-tól segítséget.Igen ez az.Mire teljesen lenyugodtam,vége lett az órának.Eltelt a nap is.Végre.Alig vártam,hogy kitegyem a lábam a stúdió ajtaján.Gondolatok gondolatok hátán,csalódott is voltam,amiért nem találtam meg Diego-t,mert mostanra akartam beszélni vele,mivel eszembe jutott,hogy mit tegyek azért,hogy Leon ne tudja meg,hogy beszéltem Mr.Nagyképűvel.A motor pálya most pont kapóra fog jönni.
-Szerelmem! -szóltam Leon-nak,mire odajött hozzám,és átölelt.
-Igen szépségem? -húzott erősen magához.
-Szeretnék mondani valamit. -vált arcom komollyá.
-Valami baj van? -nézett nagy szemekkel.
-Nem nincs.Szeretnélek megkérni,hogy menj ki a motocross pályára motorozni.
-Tessék?? Mi a baj? Eleged van belőlem,és le akarsz rázni? Eddig utáltad ha motorozok.Violetta nem értelek.-háborodott fel.
-Leon.Hogy lenne már elegem belőled? Miért mondasz ilyet? Nem veszed észre,hogy csak azt akarom,hogy jó legyen neked? Mert tudom,hogy szeretsz motorozni.Nem akarlak gátolni,és teljes mértékben megbízom benned.Ezért szerettem volna,ha kimennél motorozni,de ha nem,hát nem. -váltam szomorúvá.
-Ne haragudj,nem akartalak megbántani. -csókolt meg.
Tényleg ezt szeretnéd?? Te nem jössz velem?
-Igen ezt,és inkább most hazamegyek.Szeretnék apával beszélgetni egy kicsit,meg Angie-vel,szükségem van rá is,és nem szeretném elhanyagolni.-böktem meg az oldalát.
-Jólvan,jólvan,akkor este felhívlak,és reggel találkozunk.
-Rendben.Na menj. -mosolyogtam,majd megcsókoltam.

Mikor elment....


Sziasztok,bocsi ha rövid a rész,és azért is bocsi,hogy sokáig nem írtam részt.Most pótolom majd,és a képeket is! Jó olvasást,és ha tetszik,jelezd kommenttel! :)
*Martina*xx