~Chapter 18

Odamentem az ablakhoz,és elhúztam a függönyt,így besütött a nap a szobámba,majd vetettem egy grimaszt,és lementem a konyhába,ahol apa ült és rakta össze a papírjait.Nem szóltam semmit,csak köszöntem,és leültem a székre.

-Minden rendben kicsim? -kérdezte apa szomorúan.

-Persze,minden. -mondtam,és megint nagyon rosszul éreztem magam.

-Mindjárt hozom a reggelit. 

-Apa nem kérek,most nem vagyok éhes.Angie hol van? 

-Enned kell valamit.Angie fent van az irodámba segített összeszedni a papírt.Szóljak neki? 

-Igen,kérlek szükségem van most rá. 

Apa felment az irodába,én pedig odamentem a hűtőhöz,kivettem belőle az őszilevet,és öntöttem a bögrémbe,majd visszaültem a székre,és néztem ki a fejemből.Kis idő elteltével,apáék megjelentek,majd megkértem Angiet,hogy jöjjön fel velem a szobámba.

-Jól vagy? Aggódom érted Violetta,ne legyél ilyen szomorú.

-Angie,hogy ne lennék szomorú? Annyira hiányzik Leon,de nem akarom látni,nem tudom miért tette ezt velem,mikor én szeretem őt,és annyira fontos. 

-Jajj kicsim,még gyerekek vagytok,lesz még annyi időd eldönteni hogy kit válassz a szíved királyának.

-Ez nem ilyen könnyű,ha van egy ember,akit szeretsz. -néztem szomorúan,majd lehajtottam a fejem.

-Beszéljek vele? 

-Megtennéd? De mit mondanál neki? 

-Nem tudom,talán rákérdezek mit érez a másik lány iránt.

-Rendben köszönöm Angie,annyira szeretlek. -öleltem át. 

-Szeretlek,na pihenj egyet még aztán elviszlek valahova.

-Hova Angie?
-Meglepetés.-kacsintott.

Kiment a szobámból én pedig visszafeküdtem az ágyba és magamra húztam a takaróm.

*German szemszöge*

-Minden rendben a lányommal? -kérdeztem kíváncsian.

-Persze,csak szerelmes.-mosolygott szép mosolyával Angie.

-Sajnos.-feleltem ingerülten.

-German..már lassan felnőtt és sok ilyenen fog átmenni.

-Tudom.Köszönöm hogy vagy nekem.

Nagyon szeretem Angiet ő mindig megnyugtat és olyan jól kezeli a dolgokat,nem is tudom mi lenne velem nélküle.Remek nagynénije a lányomnak,és kitűnő társ számomra.Hiányzik a volt feleségem is,de már nem úgy,túl kellett tennem magam rajta és lehet hogy nem szép dolog hogy most a testvérét veszem feleségül,de ilyen a szerelem,a szívnek nem lehet parancsolni.

*Vilu szemszöge* 

Aludni nem bírtam,és már feküdni sem volt jó,így felkeltem és odaültem az asztalomhoz,majd elkezdtem írni egy dalt.Még csak pár sor van belőle és nem is tudok most annyira koncentrálni.Gondolkodásomat az törte meg,hogy csörgött a telefonom.Ki más is lehetett volna,mint Leon.Ideges lettem,majd hagytam hogy csörögjön.Hagyott egy üzenetet,ami ez volt:

"Szia Violetta,hiányzol szeretném megmagyarázni ezt az egészet,Lara és köztem nincs semmi,csak téged szeretlek kérlek vedd fel a telefont vagy hívj vissza puszi Leon."

Mikor végighallgattam csak azt éreztem,hogy hiányzik Leon de mérges is voltam amiért tudtam hogy hazudik,csak hiszek már a saját szememnek.Nagyon megbántott és nem értem miért mond nekem ilyeneket ha azt a másikat szereti.Rábíztam a dolgot Angie-re,bízok benne hogy Leon nem fog neki hazudni,és megtudom,hogy miért csinálta ezt velem.Nem gondolkodtam tovább,kimentem a fürdőszobába és megengedtem a vizet,amíg levettem magamról az alvós ruhám,és hoztam azt,amit felveszek.Mikor tele lett a kád,belefeküdtem és elmerültem a forró vízbe és a habokba.Egy kicsit rosszul éreztem magam,és észre sem vettem,hogy elaludtam.Hirtelen sötét volt minden és nem éreztem semmit,de nem tudtam kinyitni a szemem.Jó is és rossz érzés is volt.Mikor észhez tértem akkor nem tudtam hol vagyok csak két magas embert láttam magam mellett.

-Apa hol vagyok?

-Kórházi hordágyon a szobádban és hamarosan a korházban.-láttam tisztán,hogy apa arca könnyes és Angie próbálja nyugtatni.

-Mi történt?-nyögtem ki.

-Elaludtál a víz alatt,megfulladtál,és most estél át egy újraélesztésen,és egy hétig lélegeztetőgépen leszel, rengeteg vizet nyeltél.

Nem tudtam válaszolni,mert rámrakták az oxigén maszkot,és nagyon rosszul éreztem magam.Annyit tudtam kicsikarni magamból,hogy két nagy könnycsepp folyt végig le az arcomon a nyakamig.Pár pillanat után lehunytam a szemem és hamar elaludtam.Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, akkor még mindig rajtam volt az oxigénmaszk,így csak sóhajtani tudtam.Oldalra pillantottam,és nagyon meglepődtem mikor az ágy mellett lévő székben Leon lehajtott fejjel aludt.

Hogy került ide? Honnan tudta,hogy itt vagyok? Miért van itt? Gondolkodásomat az törte meg,hogy Leon megfogta a kezem.

-Violetta,hát felkeltél végre.Jól vagy?

Levettem a maszkot és válaszoltam.

-Miért jöttél ide? És honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Édesapád hívott fel.
-Valahogy sejtettem.
-Miért vagy velem ilyen Violetta? -nézett rám szomorú szemekkel.
-Mert azt mondtad hogy szeretsz,de mégis Laraval vagy. -gördült egy könnycsepp az arcomra.
-Ez nem igaz,én nem vagyok vele Violetta.Kimentem a pályára,hogy elvegyem tőle a motort és tegyek pár kört.Ő mikor meglátott téged,direkt a nyakamba ugrott és erőszakból megcsókolt,hogy te lásd,és mi szétmenjünk.Az igazat mondom neked,sosem csapnálak be.
Annyira megsajnáltam,és mi van ha igazat mond? Laraból kinézem,hogy ezt teszi,csak azért mert bele van zúgva Leonba.
-Tényleg így lenne?
-Persze szerelmem,csak téged szeretlek.
-Ne haragudj,annyira hülye voltam,elöntött a féltékenység.
-Megértelek,és megígérem abbahagyom a motorozást,csak bocsáss meg.
-Nem kell abbahagynod Leon,csak arra kérlek,hogy most egy kicsit függeszd fel.
-Érted bármit megtennék,és ezt megbeszéltük.Szeretlek és nagyon hiányoztál.
-Én is szeretlek és te is nagyon hiányoztál. -próbáltam megölelni.
Visszafeküdtem az ágyba,és lehunytam a szemem,és aludtam.Leon végig ott volt mellettem.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,és mostantól teszek minden részbe képet is hogy kicsit javítsak rajta.Írjatok véleményeket,és az alapján folytatom a blogot! Jó olvasást! :)

*Martina Stoessel* xx.

~Chapter 17

Leonnal körbevezettük apáékat,bemutattuk őket a tanároknak és a diákoknak is.

Apának tetszett ez a suli,és a tanárok is,ugyanúgy,ahogy Angienek is.Mikor végigmentünk,Leon mondta,hogy menni kell mert órája van,így elköszöntem tőle,és megbeszéltem vele,hogy délután találkozunk.Apáékkal kimentünk a stúdióból,majd tettünk egy kört,majd ledöbbentem,mikor megláttam,hogy Diego közeledik felém,és megszólít.

~Apa elintézem,egy perc. -néztem mérges szemmel Mr.Nagyképűre. 

~Ki ez? 

~Ha hazaértünk elmesélem. -mondtam,majd elsétáltak,és leültek egy közeli padra. 

~Mit akarsz Diego? 

~Kedves fogadtatás..látni akartalak és tudni akartam jól vagy-e. 

~Jól vagyok,de ez nem tartozik rád,és szeretném,ha végre leszállnál rólam! -néztem idegesen forgatva szemeimet. 

~Leon miatt? Küzdenék érted.. 

~Nem érdekel Diego,én Leont szeretem,most pedig menj el,dolgom van. 

~Jól van jól van megyek már..szia Violetta. 

Elment,majd odamentem apáékhoz és leültem hozzájuk a padra.Dühös voltam amiért már megint megközelített,valahogy mindig mikor megláttam,elkapott az idegesség,nem kedvelem Diegot,és ezt szerintem ő sosem fogja megérteni.Elmondtam apáéknak az egészet,és apa már rohanni akart a stúdióba hogy leállítsa Diegot,de szerencsére Angie ezt megakadályozta,így nem csinált bajt. 

Mikor hazaértünk,felmentem a szobámba,és hanyatt feküdtem az ágyon.Kettesbe hagytam apáékat,rájuk fér,és fáradt is voltam.Hamar álomba szenderültem,majd csak akkor ébredtem fel,mikor apa bejött a szobámba szólni,hogy megjött Leon,aki vagy százszor hívott,de egyszer sem vettem észre.Leült az ágyamra mellém,majd megfogta a kezem,és ránéztem álmos arccal,majd adtam neki egy puszit.Mondta,hogy most nem sokáig marad,mert ki kell mennie a motocross pályára,tenni pár kört,mert kéz nap múlva versenye lesz.Nem örültem neki,de nem akartam most vele menni,fáradt voltam.Fél óra után,Leon elment,majd lementem a nappaliba,a zongorához és játszottam. 

Annyit gondolkodtam,hogy Leon után menjek e,annyira hiányzott,de aztán eldöntöttem,hogy elmegyek,és megnézem a pályán.Szóltam apáéknak,majd elindultam a pályára,és mikor odaértem,nem hittem el amit láttam.Lara épp akkor ugrott Leon nyakába,és megcsókolta. 

Annyira mérges és dühös lettem,hogy odamentem,és elkezdtem kiabálni Leonnal.

-Hogy tehetted ezt velem Leon? Én szerettelek és szeretlek,miért csináltad ezt? Nem akarlak többet látni..-kiabáltam vele sírva,majd hátat fordítottam,és elkezdtem elfutni.

-Szerelmem,én ezt nem akartam,Lara erőszakoskodott én eltoltam magamtól,csak téged szeretlek. -futott utánam. 

-Nem érdekel Leon nem akarlak többet látni,ne gyere utánam. 

Leon megállt majd visszament Larahoz. 

*Leon szemszöge* 

-Hogy tehetted ezt? Te láttad hogy jön és direkt azért csináltad ezt,hogy meglásson,pedig én csak őt szeretem,mikor fogod végre megérteni? Ha elveszítem miattad.... 

-Ch..hahaha ugyan Leon,ha nem szeretnél engem,akkor nem engedted volna,hogy ezt csináljam. 

-Te is jól tudod,hogy én nem akartam ezt,és én nem is engedtem! Csak Violettát szeretem.

-Ahogy látom ő elhagyott téged. De én mindig itt leszek neked.Rám bármikor számíthatsz.

-Nem érdekelsz és most pedig ha megbocsájtasz,utána megyek nem fogom hagyni hogy elveszítsem miattad.. 

Elindultam Violetta után,de már sehol sem láttam,így a házukig futottam.Mikor odaértem,csöngettem,mire megjelent az apja az ajtóban,és mikor meglátott,dühös szemmel nézett rám.

-Mit akarsz? Tűnj el a lányom közeléből,játszottál az érzéseivel és becsaptad őt menj el innen,és ne lássalak meg itt még egyszer.

-Félreértés történt,nem az volt,amit Violetta mondott.

-Szóval a lányom hazudna??? -nézett rám idegesen.

-Nem,nem hazudott,de az a lány erőszakból ölelt meg és csókolt meg,direkt azért,mert Violetta jött,és azt akarja,hogy én és Violetta szétváljunk,de én nagyon szeretem őt. 

-Nem hiszek az ártatlan kis dumádnak,nem akarlak itt látni mégegyszer. -csapta be az ajtót.

Szomorúan indultam el haza,és rosszul esett,hogy a szerelmem nem hitt nekem,de én nem tehetek semmiről,engem csak Violetta érdekel.Csalódott voltam,és borzasztóan hiányzott Violetta. 

*Vilu szemszöge*

-Mit akart Leon? -kérdeztem apát kisírt szemekkel.

-Meg akarta magyarázni,de elküldtem. 

-Jól tetted,nem akarom látni mégegyszer. -bújtam oda apához és rámtört a sírás.

Hogy tehette ezt Leon velem apa? 

-Nem tudom,de ezt még megbánja. 

-Sajnos a stúdióban találkoznom kell vele ha megyek suliba,és nem akarom őt látni,nem értem miért csinálta ezt,miért érdemeltem ezt.

-Kicsikém te nagyon jó ember vagy,és bedőltél ennek a szélhámosnak,de elintézem,hogy kirúgják a stúdióból. 

-Ne apa azt ne.Lehet,hogy nagyon haragszok rá,de a zene az élete,és mégsem kellene tönkretennem az életét,elviselem ha látom,de úgysem tudnék neki megbocsájtani sohasem.

-Jól van,most pedig ne szomorkodj. 

Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra.Csalódott voltam és szomorú amiért Leon ezt tette velem.Nem tudtam miért érdemeltem ezt,de nagyon haragudtam rá,legalább mondta volna a szemembe,de nem inkább a hátam mögött csinálta.Nem tudtam mit tegyek,csak sírtam és sírtam,majd elaludtam.Mikor fölkeltem,nagyon fájt mindenem,de legjobban a szemem.

Bekapcsoltam a telefonomat,ami kijelezte,hogy Leon vagy százszor hívott,ettől csak még idegesebb lettem.Hiányzott is,de a gondolattól rosszul voltam,hogy lehet most is annak a .....-nak a karjaiba hever.

~Chapter 16

Átöltöztünk,majd bementünk a fürdőszobába,arcot és kezet mostunk,majd elindultunk le az emeletről.
Mikor leértünk a konyhába,csak apa és Angie volt lent,teáztak.Mosolyogva néztünk rájuk.
-Jó reggelt. -mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt fiatalok. -szemlélt végig minket apa.
Üljetek le az asztalhoz,és visszük a reggelit.
Leültünk,és megreggeliztünk.Mikor befejeztük az evést,Leont el kísértem az ajtóig,mennie kellett.
-Délután átjössz?
-Ha szeretnéd,akkor igen.
-Persze,hogy szeretném.-csókoltam meg.
-Felhívlak ha végeztem.
-Rendben.
Elköszöntünk egymástól,majd leültem a nappaliba,ahova apáékat is behívtam,ki szeretném őket faggatni,hogy akkor most mi is van közöttük.Apa sejtette hogy erről lesz szó,furán nézett rám.
-Üljetek le,csak pár kérdést akarok feltenni,aztán nem is zavarlak titeket.
-Rendben.
-Apa és Angie. Mi van most köztetek? De őszinte választ kérek!
-Vilu,de ..
-Nincs semmi de.Nekem elmondhatjátok.
-Jól van. -kezdett bele apa a mondandójába.
Angie és én jól érezzük magunkat együtt.Szeretünk együtt lenni,és boldogok vagyunk.Ránk talált az a furcsa szerelem,amit Jadenél sosem éreztem,de Jadenek ne szólj erről még semmit,én akarok vele beszélni.
Feleségül akarom venni Angit.
Angie nagyon meglepődött,nem is tudta,hogy ezt akarja apa.Apa felállt a helyéről,letérdelt Angie elé.
-Angie.Leszel a feleségem? -kérte meg a kezét,mire mindenki meglepődött.
-German..igen,igen,leszek a feleséged. -ugrott apa nyakába.
-Gratulálok apa!! tudtam,hogy nem Jadet szereted,tudtam,sok boldogságot. -ujjongtam örömömbe.
-Erre nem számítottam. -pirult el Angie miközben kuncogott.
-Én sem. -mondtam neki mosollyal az arcomon.
-Meglepetés volt. -mondta büszkén apa.
Mindenki felnevetett,már csak akkor gondolkodtunk,mikor apa felhúzta Angie ujjára a gyűrűt.Mit mondjuk Jadenek a gyűrűről? Nem kellett sokat fáradoznunk rajta,mikor ezt megbeszéltünk,azzal a lendülettel rontott be a lakásba Jade a testvérétől.Tudtuk,hogy eljön az a pillanat,amikor közölni kell Jade-el az igazat.
-Mi ez a túl jó kedv? -mondta undokul Jade.
-Jade.Beszélnünk kell. -mondta neki apa.
-Kettesben??
-Nem.Mindenki itt lesz!
-Hurrá. -mondta Jade majd grimaszt erőltetett az arcára.
Leült az ágyra apa mellé,majd apa arrébb ment,és elkezdte mondani amit akart.Angie mellém ült,és fogta a kezemet,ahogy én is az övét,de én szorítottam neki,és már izzadt mindkettőnk tenyere.
-Jade.Egy fontos bejelenteni valóm van.Szakítok veled. -mondta apa büszkén.
-Hogy mi? Mit képzelsz... -mondta volna,de apa félbeszakította.
-Feleségül veszem Angiet! -jött apa Angiehez.
-Gratulálok...hogy tehetted ezt velem German? Te és az a .. az a ...
-Fejezd be Jade nem beszélhetsz így a menyaszonyommal. -kiabálta le apa.
Segítek össze szedni a cuccod,és költözz ki a házból.
-Nem fogok innen elmenni German. Ezt még megkeserülitek.
-Azonnal menj el innen. -mondta apa dühösen,majd összepakolta Jade cuccát,és kitette az ajtón kívül.
Jade annyira mérges volt,hogy így még nem láttuk,de nem nagyon érdekelt minket.Elment,majd apa becsukta az ajtót,és odajött hozzánk.Átölelte Angiet.majd megkérdezte tőlünk,hogy nem e megyünk el fagyizni.
Mindannyian beleegyeztünk,most már én is tudok fagyizni,mert meggyógyultam szerencsére,és boldog is voltam.Elmentünk,fagyiztunk,majd sétáltunk még.Arra gondoltam,hogy mi lenne ha apát és Angiet elvinném a stúdióba,legalább látnám a többieket és be tudnám mutatni apát a tanároknak,és Angie is megismerné a helyet,ahol hétfőtől ő lesz az énektanár.Nem is gondolkodtam rajta tovább,megkérdeztem apáékat,mire ők igent bólintottak,és a stúdió felé vettük az irányt.Örültem,hogy apa megkedvelte Leont,és együtt lehettünk,mert így ha odaérünk,és meglátom Leont,a nyakába ugorhatok és megcsókolhatom.
Mikor odaértünk a stúdióhoz,Fran és Cami kint voltak,a többiek bent.Mikor a csajok meglátták,hogy itt vagyok odarohantak hozzám,úgy,mintha valaki követné őket,sikítva támadtak le ölelésekkel.
-Vilu jól vagy?? Mikor jössz suliba? -kérdezték kíváncsian.
-Jól vagyok igen,és hétfőtől itt vagyok. -öleltem át őket.
Hagy mutassam be nektek apukámat,és a menyasszonyát,aki hétfőtől az énektanárunk lesz.
-Tényleg? -ámult el Fran.
-Komolyan? -lepődött meg Cami.
-Igen. Apa ők a legjobb barátnőim,Francesca és Camila.
-Örvendek lányok.
-Mi is örvendünk.Gyere Vilu,Leon biztos örülni fog hogy lát,egész nap rólad beszél.-kacsintottak.
-Rendben.
Elindultunk befele,és amikor megláttam Leont,háttal állt nekem.Odamentem hozzá,majd a két kezemmel eltakartam a szemét,és mondtam neki hogy találja ki,hogy ki vagyok.
-Szerelmem?
-Honnan tudtad? -fordultam oda hozzá,és átöleltem.
-Csak neked lehet ilyen érintésed amitől kiráz a hideg. -mondta,majd megcsókolt.
Annyira kis aranyos velem,és úgy szeretem.Alig vártam,hogy lássam,pedig reggel még együtt voltunk.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,írjatok sok megjegyzést! :)
Köszönöm,és jó olvasást!
*Martina*

~Chapter 15

Mikor bejöttek a szobámba,Angie leült az ágyam szélére,majd mondta apának hogy alszok,és megsimította az arcomat.Beszélgettek még így egy kicsit,arról,hogy beteg vagyok,és arról is hogy milyen jól érezték magukat együtt,majd magamban kuncogtam egyet.Mikor kimentek a szobából,felültem az ágyra,és Leonra gondoltam.Annyira hiányzott és úgy vele akartam lenni.Vele akartam aludni,annyira vágytam arra,hogy átöleljen,és hogy itt legyen velem.Felkeltem az ágyból,és mivel hallottam hogy apa és Angie még lent vannak a nappaliba,úgy döntöttem,megkérdezem apát hogy itt aludhatna e Leon.A választól féltem,de most hogy beteg vagyok,és tudja hogy mennyire szeretem Leont,reméltem,hogy beleegyezik.Kinyitottam a szoba ajtót,majd szép lassan elindultam lefele a lépcsőn.Mikor odaértem a nappaliba,el sem hittem,amit láttam.
Apa és Angie csókolóztak.A lélegzetem is elállt,annyira édesek voltak,majd magamba mormogtam egyet.
~Apa Angie,én is itt vagyok. -zavartam meg őket mosolyogva.
~Vilu észre sem vettük, hogy itt vagy ez nem az aminek látszik. -próbált apa magyarázkodni.
~Nyugi,örülök de viszont lenne egy kérdésem.
~Mondd csak Vilu. -néztek rám értelmetlenül.
~Apa tudom,hogy nem szereted ha fiúzok,de szeretném ha ma itt aludhatna velem Leon.Mikor itt volt,összevesztünk,és most annyira szükségem lenne rá,jobban is lennék,kérlek apa.
~Hát nem örülök,de ha neked így jobb,akkor legyen.De ami itt most történt arról Jadenek nem szólhatsz cserébe.Nem akarom hogy így tudja meg.
~Köszönöm,és rendben nem tudja meg. -belül ujjongtam,mert ezek szerint apa elhagyja Jadet és Angievel lesz és ennek nagyon örültem,de legfőképp annak,hogy Leon ma itt aludhat.
Gyorsan felrohantam a szobámba,mint akit üldöznek,és máris elkezdtem tárcsázni Leont.
-Szia Leon. Van egy nagyon jó hírem. -mondtam titokzatosan.
~Szerelmem,hát nem haragszol rám?
~Nem nem haragszom,de gyere át,megbeszéltem apával hogy ma itt aludhatsz,van mesélni valóm is és szükségem van rád.
~Tényleg?? Máris megyek,ha odaértem felmegyek a szobádba addig pihenj puszi. -mondta,majd olyan gyorsan szakadt meg a vonal,hogy elköszönni sem tudtam.
Úgy tettem,ahogy Leon kérte,lefeküdtem az ágyba,az oldalamra feküdtem,és pihentem.Majd mikor megszólalt a csengő,résnyire kinyitottam az ajtót és megálltam,hallottam hogy apa leszólította Leont.
-Violetta nincs jól,vigyázz rá aggódom érte!Ne bántsd meg,és hagyd aludni.
-Így lesz uram. -mondta büszkén Leon.
Gondoltam magamba,hogy ha Leon elmegy reggel,apát megfojtom még emiatt.Majd mikor Leon elindult fel a lépcsőn,gyors becsuktam az ajtót,és lefeküdtem az ágyra,majd kopogás nélkül nyitott ajtót,és leült mellém.
-Szia szerelmem.Minden rendben? -nyomott puszit az arcomra.
-Fogjuk rá,de mondanom kell valamit,aminek nem fogsz örülni. -gondoltam Mr.Nagyképűre,aki mégjobban rámszállt.
-Mi a baj? Ne ijesztgess mondd már mi történt szerelmem. -nézett aggódó szemekkel,és megfogta a kezem.
-Diego itt járt nem rég.
-Hogy érted hogy itt? a lakásba?? -vörösödött el az arca az idegességtől.
-Igen.Feküdtem az ágyban.rád gondoltam,mikor furcsa zaj zavart meg.Először nem érdekelt de mikor már sokadjára hallottam,kezdtem megijedni és odamentem az ajtóhoz majd résnyire kinyitottam.Hallottam egy csörrenést,mire megijedtem,így becsaptam az ajtót,mire egy hang szólított meg a nevemen.Tudtam hogy ismerős a hang,de tudtam azt is,hogy nem apa és nem te voltál,így nagyon megijedtem és lementem.
Mikor megláttam Diegot,azaz Mr.Nagyképűt,majdnem a lélegzetem is elállt,majd kiabáltam vele és elzavartam.Csak azt nem tudom,honnan tudja hogy hol lakom,és hogy nincsenek itthon apáék.Nagyon ideges lettem,majd mikor elment,visszafeküdtem,akkor pedig apáék zavartak meg,és nagyon hiányoztál,ezért megkérdeztem apát hogy itt aludhatsz e,mire igent mondott majd hívtalak és most itt vagy. -meséltem neki.
-Az a .....
-Nyugi Leon engem nem érdekel Diego.
-Tudom szerelmem,de az a patkány követ téged azért tudja hol laksz és többet akar tőled..holnap ha meglátom,azonnal elszámolok vele.
-Rendben az ráférne mert nem akarom hogy még egyszer idejöjjön.
-Ne aggódj nem fog,elintézem holnap,nem hagyom,hogy megkörnyékezzen téged az a nem normális.Te vagy a mindenem és az életem árán is vigyázok rád. -pirult el az arca.
-Jajj Leon olyan aranyos vagy.Én annyira szeretlek. -bújtam oda hozzá,majd magához szorított,és éreztem a szíve dobogását.
-Én is nagyon szeretlek. -fordította a fejem az ajkaihoz,majd az ajkaink egymáséhoz tapadtak,és forrón megcsókolt.
Annyira elpirultam ettől a csóktól,és mindig mikor átölel vagy puszit ad,kiráz a hideg,és egy kellemes bizsergető érzés járja át a testem.Sosem éreztem ilyet,ez az első,és úgy örülök,hogy Leonnak adhatom a szívem,nála megbízhatóbb és jobb srác nincs is,és én vagyok a legboldogabb hogy ő van nekem.
Gondolataimat megtörte az,hogy Leon végigsimította az arcom,és megkérdezte mi baj,mire kuncogtam egyet,és hozzábújtam.Mondtam neki hogy fáradt vagyok,így ő lefeküdt az ágyra,hozzábújtam,és a mellkasára feküdtem,és úgy aludtam.Éreztem ahogy a szíve hevesen ver,a teste erős volt és izmos,feszült rajta a póló,és a legjobb az egészben az volt,hogy Leon folyamatosan simogatott,és éreztem,hogy szeret.
Hamar álomba szenderültem,de éjszaka szép álmomat,egy szörnyen rossz álom törte meg. Mocorogni kezdtem majd grimaszokat vágni,mire Leon felébredt.Szörnyen rosszat álmodtam,és már csak azt vettem észre,hogy ülök az ágyon sikítva.Hallottam a lépteket a lépcsőről,de azt sem tudtam hol vagyok,majd apa jelent meg az ajtóban,addigra már észhez tértem az álomból.
-Violetta jól vagy,mi történt? Leon bántott?? -nézett rám mérges arccal.
-Apa dehogy,csak szörnyen rosszat álmodtam,de menj aludni,itt van Leon ő megvigasztal.
-Jó jó rendben,aludjatok fiatalok.
Kiment apa,majd ránéztem Leonra és bocsánatot kértem.
-Ugyan Violetta semmi baj.
-Ne haragudj apa miatt se,tudod csak félt.
-Megértem.Mit álmodtál Violetta?
-Áhh Diegoról álmodtam,szörnyen frászt kaptam tőle,és azóta csak a rémes arca jelenik meg a fekete szemeivel,mintha egy démon lenne. -futott rajtam át a hideg.
-Meg is értem,azok után hogy csak így idetolta az arcát.
-Nyugi,jól vagyok.-bújtam vissza hozzá,majd pihentem forró,izmos mellkasán.
-Szeretlek.-súgta a fülembe halkan.
-Én is szeretlek.-mondtam félálomba,majd azt vettem észre,hogy már reggel van.
Leon még mindig aludt,annyira aranyos volt,de tudtam,hogy fel kell keltenem,mert mennie kell a stúdióba.
Nem bírtam ki,hogy ne csináljak róla egy képet,annyira cukin aludt,és halkan szuszogott.
Leültem mellé az ágyra,majd végigsimítottam a haján a kezem,mire lassan kinyitotta a szemét,és mosolygott egyet.
-Jó reggelt. -mondtam neki,majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt hercegnőm.-ült fel az ágyon és ásított egyet.
-Jól aludtál?
-Igen szerelmem. És te?
-A rémálmot kivéve igen. -csókoltam meg,amit eddig sosem mertem.
Felkeltünk,majd tudtam,hogy apa reggelivel készült,így Leont marasztaltam még a reggeli idejéig.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,írjatok sok megjegyzést.
*Martina*

~Chapter 14

-Minden rendben? -nézett rám aggódóan.
-Persze,hogyne..
-Vilu mi bajod van az előbb még nem ilyen voltál?!
-Miért találkoztál Laraval? -ránéztem a mobiljára.
-Te kutakodtál a telefonomba?
-Írt a kis barátnőd smst olvasd el...
-Vilu,engem nem érdekel Lara! Csak téged szeretlek.
-Akkor miért találkoztál Laraval?
-Meg akarta velem beszélni a versenyt.
-És ezt telefonon nem lehet elintézni??
-Violetta,értsd meg hogy engem nem érdekel Lara.
-Most menj el Leon,egyedül akarok lenni .
-Ne csináld ezt Violetta,szeretlek,és melletted van a helyem.
-Kérlek menj el.

Leon szomorúan rámnézett,majd elvette a mobilját az ágyamról,és kiment a szobából,halkan lement a földszintre és elment.Bementem a fürdőszobába,megengedtem a vizet,hogy vegyek egy fürdőt,majd bementem a pizsamámért a szobába és vittem magammal.Majd mikor végeztem,bementem a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót,és az oldalamra feküdtem.Még mindig azon gondolkodtam,hogy Leon miért találkozott Laraval,annyira utálom azt a csajt,és tudom,hogy odavan Leonért,már elegem van belőle.Egy kis idő után halk neszt hallottam odalentről.Először nem foglalkoztam vele,de mikor már sokadjára hallottam,kezdtem megijedni.Halkan az ajtóhoz sétáltam,majd résnyire kinyitottam,és hallgatóztam.Csak csörömpölést hallottam,és mivel megijedtem gyorsan bevágtam az ajtót,és leültem az ágyra,majd hallottam hogy valaki a nevemen szólít.Ismerős volt a hang,de nem apa volt az,és nem is Leon.Kíváncsi voltam,így halkan lesétáltam a lépcsőn,majd mikor megláttam az illetőt a lélegzetem is leállt.Diego volt az.

-Diego te mit keresel itt? Honnan tudtad hogy hol lakom?? Most azonnal menj el. -kiabáltam rá rémülettel teli arccal.
-Nyugodj meg csak azért jöttem hogy megtudjam jól vagy e.
-Menj el Diego,nem is ismerjük egymást nem akarok veled beszélni..és ha apa hazajön mérges lesz ha itt lát.
-Jól vagy Violetta?
-Igen de menj el....
-Jó,jó megyek már,majd találkozunk.
-(remélem nem) gondoltam magamba.

Elment,majd felmentem a szobámba,de még mindig olyan gyorsan dobogott a szívem,hogy majdnem kiugrott a helyéről.Pont erre nem számítottam,hogy Mr.Nagyképű fog megjelenni az ajtóban.
Most arra gondoltam,hogy milyen jó lett volna elmondani ezt Leonnak,és átölelni,hozzábújni,a karjaiban mindig nyugodtságot érzek,és nekem most pont erre lenne szükségem,de neeem,Leonnak Lara a legfontosabb.Még mindig égtem a dühtől amiért találkozott vele,de valamilyen szinten sajnáltam is a szerelmemet,amiért megbántottam.Az oldalamra fordultam az ágyon,majd behunytam a szemem.Leonra gondoltam,és az eddigi emlékeinkre,vele mindig minden olyan csodálatos.
A gondolataimat megint megzavarta a csörömpölés,és megint rámhozták a frászt,a szívem megint a torkomban van,csak most apa és Angie miatt,akik olyan hangosan jöttek be a lakásba,mintha kötelező lenne.Hallottam,hogy jókat nevetgéltek lent a földszinten,aminek örültem is,csak nem nagyon volt most kedvem hozzájuk,így úgy tetettem,mintha aludnék,hisz tudtam,hogy úgyis bejönnek majd a szobámba.


Sziasztok,ne haragudjatok,hogy ennyi idő után hoztam csak a részt,és hogy rövidet hoztam,remélem tetszik,írjatok sok megjegyzést! :)
*Martina*

~Chapter 13

Mikor felébredtem este hat óra volt,és senki sem volt a szobámban,még Leon sem.Gondoltam lemegyek a földszintre,hogy megnézzem nincs e itt,vagy esetleg apa,vagy Angie vagy bárki akivel tudok beszélgetni.
Szép lassan elindultam a lépcsőn lefelé,de még mindig nem voltam túl jól,ezért csak lassan mentem,miközben kapaszkodtam a lépcsőn lévő fakarba.Mikor leértem,bementem a nappaliba,leültem a kanapéra,és apát szólítottam.Mikor odaért hozzám,leült mellém,és aggódó arccal rám nézett.Megkérdeztem apát,hogy Leon nem-e volt itt,mert azt ígérte,hogy visszajön,de apa azt mondta,hogy azóta nem volt itt.Ezen nagyon meglepődtem,és úgy döntöttem,hogy visszamegyek a szobámba és felhívom,hisz hiányzik és nem tudom mi van vele,és azt sem tudom,hogy miért nem jött vissza hozzám,mikor megígérte.

*Leon szemszöge*

Volt egy találkozóm Lara-val,és emiatt el kellett jönnöm Violettától,de legalább így tudott pihenni.

~És mi van a kis barátnőddel Leon? -nézett rám Lara ideges tekintettel.
~Beteg,tüdőgyulladása van.Lassan mennem kellene,mert megígértem neki,hogy visszamegyek hozzá.. -néztem rá,és ideges voltam,mert állandóan Vilu járt az eszemben.
~Gondoltam hogy megint miatta kell elmenned,de rám mikor szánsz majd időt Leon??
~Nem tudom,de nekem foglalkoznom kell a barátnőmmel,szeretem Violettát,és fontos nekem. -mondtam őszintén Lara szemébe,meg kell értenie,hogy én csak Violettát szeretem.
~Ch..mindegy... menj,mert még a végén én leszek a hibás...-vetett rám egy grimaszt.
~Lara ennek semmi értelme,meg kell értened,hogy nekem csak ő létezik.
~Ch,hányszor mondtad már ezt..
~Megyek,mert oda kell érnem,már biztos aggódik,hogy miért nem mentem.

Elköszöntem Lara-tól,majd elindultam a szerelmemhez.


*Vilu szemszöge*

Felértem a szobámba,megkerestem a telefonom,és elkezdtem hívni Leont.Negyedik csengés után felvette.

~Hol vagy,miért nem jöttél Leon? Megígérted!!
~Ne haragudj szerelmem,volt egy kis dolgom,mindjárt ott vagyok.
~Jó,most le kell tennem csao Leon,majd gyere fel a szobámba.

Letettem a telefont,majd visszafeküdtem az ágyamba,és az oldalamra fordultam,és azon gondolkodtam,hogy mi dolga lehetett Leonnak mikor nem is beszéltünk arról,hogy el fog menni,de úgy döntöttem,ha ideér kérdőre vonom.Apa elment a randijára Angie-vel,aminek nagyon örültem,de szerencsére ők nem tudják,hogy én tudom,hogy ők együtt mentek vacsorázni.Telt az idő,én csak gondolkodtam,majd egy idő után Leon jelent meg a szobám ajtajában,beljebb jött,és leült az ágyam szélére,és megfogta a kezem.

~Szia szerelmem.Nagyon hiányoztál. -adott egy puszit az arcomra.
~Szia,te is nagyon hiányoztál nekem.

Leon letette a telefonját az ágyra,ami egy idő után megrezzent,de Leon nem hallotta.Megkértem rá,hogy menjen le a földszintre,és csináljon nekem egy forró teát,így meg tudom nézni,miért rezgett a telefonja.
Lement a földszintre,és a telefonjáért nyúltam,majd beleléptem.Lara-tól jött egy üzenete,amiben ez állt:

"Nem hiszem el,hogy a kis barátnőcskéd mindig fontosabb mint én,de azért ne felejtsd el amit ma mondtam!!
És holnap gyere ki a pályára,kész a motorod,és készülj a versenyedre!És még egyszer mondom,NE felejtsd el.Csao Leon.Puszi. Lara"

Mikor elolvastam az sms-t nagyon ideges lettem,és azt sem tudtam,hogy köpjek vagy nyeljek előbb,alig vártam,hogy Leon felérjen a szobámba,és egy hihető magyarázatot adjon erre az egészre,mert ezek szerint,mikor elment tőlem,akkor Lara-hoz ment.De minek találkozott vele?Mit akar tőle?Miért nem maradt itt inkább velem? Mikor állítólag engem szeret.Nem is kellett túl sokat várnom,mikor leraktam Leon mobilját az ágyra,ő már meg is jelent az ajtóban egy bögre teával,amit lassan hozott felém,hogy nehogy kilötykölje.
Letette a teámat az asztalra,majd helyet foglalt az ágyam szélén,hozzám minél közelebb,és rám nézett.


Sziasztok,remélem tetszett a rész,bocsi hogy rövidet hoztam,igyekszek írni,jó olvasást!
*Martina*